1918
157. TÁ – NAGY ZOLTÁNNAK
Budapest, 1918. jan. 9.
Kedves jó Uram,
[…] —, mindenki udvarol a
bárónak [Hatvany Lajos]: a Naplónál már láttam előszobázni nála Krúdyt meg Révész Bélát, s ő direkt várakoztatta őket: cézár ez az ember. […]
(169-174.
p.)
174. TÁ – NAGY ZOLTÁNNAK
Budapest, 1918. XI/28. csüt.
Kedves Uram,
[…]
Most pedig én
mesélek a Vörösmarty-akadémiáról.
[…]
Először a
tagfelvételről volt szó, vagyis arról, hogy a már összehívott 23—25 embert
30-ra egészítsük ki. Parázs kis vitatkozások és szavazások fejlődtek ki. Az első új név Krúdy Gyula volt. A többség
elfogadta, de egyszerre csak felpattant Kassák, a „Ma” ultramodernje. Ez egy
sovány, feketeinges, hosszúhajú, drótostót-képű ifjú, az akcentusa is tótos, az ,,a” hangot rövid „á”-val ejti. Kijelentette, hogy
Krúdyt, aki azt írta Ibsenről, hogy egy őrült norvég patikus, megveti, [...]
(199-205. p.)
(Tóth
Árpád Levelei.
Tóth Árpád Összes művei. Szerkeszti Kardos László. 5. kötet.
Budapest, 1973,
Akadémiai Kiadó.)