1918

 

157. TÁ – NAGY ZOLTÁNNAK

Budapest, 1918. jan. 9.

Kedves jó Uram,

[…] —, mindenki udvarol a bárónak [Hatvany Lajos]: a Naplónál már láttam előszobázni nála Krúdyt meg Révész Bélát, s ő direkt várakoztatta őket: cézár ez az ember. […]

(169-174. p.)

 

174. TÁ – NAGY ZOLTÁNNAK

Budapest, 1918. XI/28. csüt.

Kedves Uram,

[…]

Most pedig én mesélek a Vörösmarty-akadémiáról.

[…]

Először a tagfelvételről volt szó, vagyis arról, hogy a már összehívott 23—25 embert 30-ra egészítsük ki. Parázs kis vitatkozások és szavazások fejlődtek ki. Az első új név Krúdy Gyula volt. A többség elfogadta, de egyszerre csak felpattant Kassák, a „Ma” ultramodernje. Ez egy sovány, feketeinges, hosszúhajú, drótostót-képű ifjú, az akcentusa is tótos, az ,,a” hangot rövid „á”-val ejti. Kijelentette, hogy Krúdyt, aki azt írta Ibsenről, hogy egy őrült norvég patikus, megveti, [...]

(199-205. p.)

 

(Tóth Árpád Levelei.
Tóth Árpád Összes művei. Szerkeszti Kardos László. 5. kötet.
Budapest, 1973, Akadémiai Kiadó.)