KRÚDY GYULA: N. N.

 

Krúdy Gyula a hangulatok költője. Minden regénye egy-egy szelíd, mélabús kanyargású hangulat-patak, melyben a külső világ ezerféle tárgya, alakja és eseménye tükröződik, olykor elmosódottan, másszor kristályos körvonalakkal, de mindig úgy, hogy elsősorban a patakot érezzük a fontosabbnak, a patak örök frissességét, kifogyhatatlan csavargó kedvét, mely egyforma üdeséggel játszik el parti fűszállal, égi felhővel s a föléje hajló emberarcokkal. Ez a nagy hangulati egység teszi, hogy Krúdy műveinek ezer elkalandozó apró részletük mellett is sodruk van, elragadó, ringató sodruk, mely ellenállhatatlanul viszi az olvasót valami álomszerűén fátyolos mesevilágba, melyből szinte fájdalmas ismét a való életre ocsúdni. Krúdy új kisregénye is ilyen költői varázslat, a magyar Nyírvidék tündérregéje. Az alföldi kisváros és tanya homokos, törpeakácos sivársága, embereinek csetlő-botló, félszeg élete csodálatosan megszépül Krúdy kezei között: zománcot kapnak, a humor és a magyar bánat sajátságos elegyű, feledhetetlen csillogásával. A regényen végigfolyó, nagy pihenőkkel andalgó szerelmi történet, mely egy apát végre összehoz egykori diákszerelme élő emlékével, felcseperedett kamaszfiával, csak még mélyebbé teszi az egész mű fájón édes, romantikusan muzsikáló hangulatát. A kis könyv az Athenaeum ízléses köntösű kiadásában jelent meg.

 

(Tóth Árpád válogatott művei.
Bp. 1976, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1147-1148. p.)