KRÚDY GYULA: N.
N.
Krúdy Gyula a hangulatok költője. Minden regénye egy-egy szelíd,
mélabús kanyargású hangulat-patak, melyben a külső világ ezerféle tárgya,
alakja és eseménye tükröződik, olykor elmosódottan, másszor kristályos
körvonalakkal, de mindig úgy, hogy elsősorban a patakot érezzük a fontosabbnak,
a patak örök frissességét, kifogyhatatlan csavargó kedvét, mely egyforma
üdeséggel játszik el parti fűszállal, égi felhővel s a föléje hajló
emberarcokkal. Ez a nagy hangulati egység teszi, hogy Krúdy műveinek ezer
elkalandozó apró részletük mellett is sodruk van, elragadó, ringató sodruk,
mely ellenállhatatlanul viszi az olvasót valami álomszerűén fátyolos
mesevilágba, melyből szinte fájdalmas ismét a való életre ocsúdni. Krúdy új
kisregénye is ilyen költői varázslat, a magyar Nyírvidék tündérregéje. Az
alföldi kisváros és tanya homokos, törpeakácos sivársága, embereinek
csetlő-botló, félszeg élete csodálatosan megszépül Krúdy kezei között: zománcot
kapnak, a humor és a magyar bánat sajátságos elegyű, feledhetetlen
csillogásával. A regényen végigfolyó, nagy pihenőkkel andalgó szerelmi
történet, mely egy apát végre összehoz egykori diákszerelme
élő emlékével, felcseperedett kamaszfiával, csak még mélyebbé teszi az egész mű
fájón édes, romantikusan muzsikáló hangulatát. A kis könyv az Athenaeum ízléses köntösű
kiadásában jelent meg.
(Tóth Árpád válogatott művei.
Bp. 1976, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1147-1148. p.)