TÓTH BÁLINT:

Szindbád búcsúja

Aki mindenét elherdálta
s életét csapja árendába,
bízzék a mestergerendába,
egy golyóba, vagy egy pohárba.

Úgy zuhansz el majd széttárt karral,
mintha ölelnéd ama angyalt,
s tenyered ráncaiba szőve
rezdül ezer szépasszony könnye.

Megíratik, halálod szép lesz:
ha nincs is közöd az egészhez,
még a nyomorult világ lássa,
hogy mész el, gőgös fejtartással.

(Élet és Irodalom, 1974/7. /február 16./ 15. p.)