TÁJÉKOZTATÓ

Krúdy Gyula ifjúsági elbeszéléseinek fő témája Magyarország történetének, a török és német elnyomás korának egy-egy fejezete. A témaválasztásban nem kis szerepe van a családi hagyományoknak: az író úgy emlékezik meg nagyatyjáról, a szabadságharc tisztjéről, mint a „nagy idők tanú”-járól. A család másik tagja, Krúdy Kálmán is 1848 híres katonája. A serdülő Krúdy élményanyaga tehát közvetlenül kapcsolódott a pirossapkás honvédek harcaihoz. A szepességi diákévek egyébként a Felvidék rajongójává tették: Ez volt a nagy kuruc mozgalmak színtere. Fővárosi hírlapírói működése előtt Debrecenben dolgozott. A török időkről szóló sok elbeszélése kapcsolódik ehhez a városhoz.

Az otthon, a tájak, ahol ifjúságát töltötte, korántsem magyarázzák meg azonban teljesen e történelmi témák ismételt visszatérését. Nem is a múlt iránti vértelen nosztalgia, az emlékek üres kísértése, az álmokhoz simuló kedvtelés indítja Krúdyt történeti tárgyú írások megalkotására. Harc van itt a javából! Jávorka feje felett vasbilincset forgatva tör ki fogságából; a szilaj kedvű kurucok a bécsi erdőig nyargalnak, hogy ott halálra rémítsék a császárt; a hatalmas termetű rodostói követ vasból készült olvasójával támad a német dragonyosokra. Legmesszebb látó hőseiben a harcok vérbefojtása után is az új küzdelmek olthatatlan vágya ég, számukra csak kiindulópont a bukás: szervezik a visszavárt Rákóczi fiának vagy Klapkának eljövendő csapatait.

Ez a hang nehezen szólalhatott volna meg a századeleji aulikus Magyarországon valamely „nagy regényben”. A Habsburg monarchia idején Krúdy csak mesékben tudta kifejezésre juttatni: a 48-as szabadságharc egyenes folytatása és betetőzése a Rákóczi-felkelésnek. S hogy erről mesékben szóljon: nemcsak kényszerűség volt számára – nyilvánvalóan fontosnak érezte, hogy lelkesedésével elsősorban a fiatal olvasók táborában keltsen visszhangot.

Válogatásunkat Krúdy három történelmi tárgyú kisregényével kezdjük. Néhány erőteljes képben megrajzolt korfestés, a vad kézitusákban öldöklő középkori rablóbandák, melyeknek vezére igyekszik lovagias lenni; a föld alatti rejtekutak, a világtól elzártan nevelt, olvasni nem, csak imádkozni tudó polgárlányok, a bolthajtásos lovagtermek, majd a Rákóczi-korban az áruló nemesek ingadozása, a szegénylegények rongyos csapatainak rohamai, a magyar és osztrák anyák bánata – mind-mind a kor szellemét idézik. A kisregényeket történelmi sorrendben rövidebb elbeszélések követik, amelyek árnyalják és elmélyítik a kisregények egyes motívumait, s bennük előtérbe kerülnek és önálló szerepet kapnak a népi alakok. Mindhárom kisregényben figyelemre méltó a hősi nőtípus ábrázolása, nemcsak a várúrnő vagy a polgárlány személyében, hanem a zvarini várvédő szlovák asszonyok hősiességében is, de még erőteljesebb vonásokkal mutatja meg az egyszerű nők helytállását a kisebb elbeszélésekben. S mindenütt meleg rokonszenvvel szól a függetlenségi harcokban résztvevő nemzetiségekről.

De a történeti elbeszéléseken kívül vannak Krúdynak „mai” (azaz saját jelenkorabeli) tárgyú írásai is: csavargó vagy megtévedt fiatalokról szól, s ugyanazzal az emberi együttérzéssel ír a hortobágyi öreg juhász új iránti fogékonyságáról, mint az idegenbe szakadt japán birkózó betegségéről.

Természetszerűleg sok minden van, ami nem bizonyult időtállónak ezekben az írásokban. Egy részükön az író kényszeredettsége érzik: az, hogy pénzért, hirtelen csapta őket össze. Igazi konfliktust ritkán teremt, a cselekmény „bonyolítására” nem mindig képes, az elbeszélések egy része csattanó nélküli anekdota. Szemlélete sem mindenben korszerű. Nem egy írásában a régi „hazafias” és vallásos pedagógia követelményeinek igyekszik eleget tenni. Helyenként kissé avítt az elbeszélések nyelve, s egy-két mesében nagyon is naiv, szinte „szájbarágó” a nevelői tendencia. De meggyőződésünk, hogy így is, e szórványosan előforduló hibák ellenére is, a kötet egésze elősegíti a fiatalok történetszemléletének kibontakozását, felidézi népünk haladó hagyományait, s erkölcsi-etikai hatása is kedvező. Krúdy szövegét természetesen a klasszikusoknak kijáró tisztelettel kezeltük, ezért inkább elnéztük kisebb tévedéseit. Csak ott eszközöltünk jelentéktelen szövegváltoztatást, ahol kézenfekvő volt, hogy az eredeti anakronisztikus szófűzését vagy fogalmait a mai fiatalok egyáltalán nem, sőt éppenséggel félreértenék, vagy ahol a szöveg nyilvánvaló elírást, nyomdahibát tartalmazott. Kiküszöböltük a régies helyesírást is. Hogy a filológiai igénynek is eleget tegyünk. a következőkben itt adjuk gyűjtésünk anyagának lelőhelyeit:

 

BIBLIOGRÁFIA

  1. Tizenhat város tizenhat leánya
    Magyar Lányok     1911. július 2-szeptember 3-ig

  2. A Nagyasszony három fia (Az oltárterítő)
    Magyar Lányok 1907. szeptember 29-december 15-ig
    Az oltárterítő. Csillag a Kárpátok felett
    Bp., (191?) Hajnal Könyvkiadó Vállalat. 64 l. 3. kiadás: (192?) 64 l.

  3. A szabadság csillaga (Csillag a Kárpátok felett)
    Az Én Újságom 1901. január 1-március 28-ig.
    Az oltárterítő. Csillag a Kárpátok felett

  4. A híres Búvár Kund története
    A dévényi fazekas
    Bp. 1904., Singer és Wolfner kiadása, Gelléri és Székely Könyvnyomdája 45 l. Filléres Könyvtár 184.
    2. kiadás: 193?

  5. Laczkfy, a székelyek ispánja
    A király palástja
    Bp., 1902., Singer és Wolfner. 46 l. Filléres Könyvtár 136.

  6. Hunyadi János vára
    Az Én Újságom     1902. február 2.
    Letűnt századok
    Bp., 1902., Singer és Wolfner. 44 l. Filléres Könyvtár 132.

  7. A zöld vadász
    Az Én     Újságom 1912. július 21.

  8. A lőcsei kakas
    Az Én Újságom     1911. október 29.

  9. Az utolsó várkisasszony
    Az Újság     1905. október 1., október 8., október 15.
    Annuska könyve Bp., 1917., Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat. 158 l.

  10. A sarkantyús csizma
    Hazám tükre
    Bp., 1905., Magyar Kereskedelmi Közlöny, Beer-nyomda. 93 l.
    Az Én Újságom 1910. szeptember 18.

  11. A debreceni csókák
    Az Én Újságom     1907. augusztus 7.

  12. A Tisza fia
    Hazám tükre
    Magyar Lányok     1909. augusztus 15.

  13. A fejedelem csizmája
    Az Én Újságom     1910. január 23.

  14. Jávorka, a diák
    Az Én Újságom     1901. január 1.
    Letűnt századok

  15. A bécsi kapu
    Az Én Újságom     1910. november 13.

  16. A zugi malom
    Az Én Újságom     1913. július 27.

  17. Az ágyúgolyó
    Letűnt századok

  18. Sándor Móric lova
    Az Én Újságom     1912. június 30.

  19. A holicsi út
    Az Én Újságom     1903. december 20.
    Előre
    Bp., 1905., Singer és Wolfner. 48 l.

  20. A törpe trombitás
    Az Én Újságom     1904. október 9.
    Előre

  21. Pattantyús Simon
    Az Én Újságom     1902. január 1.
    Letűnt századok

  22. Sipka, a híres toronymászó
    Az Én Újságom     1902. november 2.
    Előre

  23. Előre
    Előre     c. kötet

  24. A vadkerti hősnő
    Magyar lányok     1903. március 8.
    Diákkisasszonyok
    Bp., 1905., Singer és Wolfner. 126 l.

  25. Kozsniczki, a lengyel
    Az Én Újságom     1909. november 21.

  26. A fejedelem harangja
    Az Én Újságom     1911. június 11.

  27. A juhászok öregapja
    Az Én Újságom     1914. szeptember 6.

  28. A rablók apja
    Magyar lányok     1908. október 18.

  29. Az amerikai fiú
    Az Én Újságom     1900. szeptember 23.
    Kun László és egyéb történetek
    Bp., 1902., Lampel Róbert (Wodiáner F. és fiai). 64 l. Kiskönyvtár 48.

  30. Pipis
    Magyar lányok     1912. április 28.

  31. A cseresznyevirág
    Az Én Újságom     1913. május 25.

  32. A fási szüret
    Hazánk     1903. január 4. („Az asszonyfái szüret” címmel.)
    Magyar lányok 1903. december 20. és 27.

A bibliográfia az első megjelenés helyét tünteti fel. Azokban az esetekben, amikor a kötetbe felvett történet szövegét későbbi megjelenés alapján közöljük, megjelöltük az újraközlés helyét is.

[Tóth Lajos–Udvarhelyi Dénes]

(A lőcsei kakas.
Magvető, 1962. 348-354. p.)