|
Az óbudai gyülekezet ötven
éves |
|
Óbudán is beköszöntött az ősz. Apró, girbe-gurba
utcácskáin száraz faleveleket söpör a szél. Hatalmas új bérházainak ablakain
bágyadt fénnyel süt be a nap. Sárguló fű zizzen az Amfiteátrum porondján. Ki
tudja hányadszor? Krúdy Gyula lakóházának udvarán fázik a muskátli s ködös
reggel virrad az akvinkumi romok fehér
kőrengetegére. A kicsiny házak, a füstöt pipáló hatalmas gyáraik, az egykori
küzdőtér zizzenő fűszálai, a lassan porráhulló kövek mellett pedig
méltóságteljesen hömpölyög az öreg Duna... Az öreg Duna, amely évezredes útja
alatt olyan sok mindent látott és tapasztalt itt ezen a vidéken. Megpihent partján a római légiók ezer és ezer katonája,
szürcsölte vizét a hunok és magyarok hosszúszőrű, kurtalábú lova, s nyögte az
apró házak népe a török, az osztrák rabigáját. Tisztelték itt e helyen Mercuriust a tolvajok és a kereskedők
istenét, marcona katonák fordultak győzelemért, segítségért Mithrashoz s
téglavető rabszolgák békességért Jézus Krisztushoz. [...] Vámos József (Evangélikus
Élet, 1959/43. /október 25./ 2. p.) |