Az óbudai gyülekezet ötven éves

 

Óbudán is beköszöntött az ősz. Apró, girbe-gurba utcácskáin száraz faleveleket söpör a szél. Hatalmas új bérházainak ablakain bágyadt fénnyel süt be a nap. Sárguló fű zizzen az Amfiteátrum porondján. Ki tudja hányadszor? Krúdy Gyula lakóházának udvarán fázik a muskátli s ködös reggel virrad az akvinkumi romok fehér kőrengetegére. A kicsiny házak, a füstöt pipáló hatalmas gyáraik, az egykori küzdőtér zizzenő fűszálai, a lassan porráhulló kövek mellett pedig méltóságteljesen hömpölyög az öreg Duna... Az öreg Duna, amely évezredes útja alatt olyan sok mindent látott és tapasztalt itt ezen a vidéken.

Megpihent partján a római légiók ezer és ezer katonája, szürcsölte vizét a hunok és magyarok hosszúszőrű, kurtalábú lova, s nyögte az apró házak népe a török, az osztrák rabigáját.

Tisztelték itt e helyen Mercuriust a tolvajok és a kereskedők istenét, marcona katonák fordultak győzelemért, segítségért Mithrashoz s téglavető rabszolgák békességért Jézus Krisztushoz.

[...]

Vámos József

 

(Evangélikus Élet, 1959/43. /október 25./ 2. p.)