Krúdy Gyula:

HÉT BAGOLY —BOLDOGULT ÚRFI KOROMBAN

Szépirodalmi Könyvkiadó

»A szabadság csillaga« után, mely néhány éve jelent meg, most végre újabb Krúdy kötetet kaptunk új kiadásban a kezünkbe, s benne két regényt is egyszerre.

Krúdy budapesti tárgyú írásai közül való mind a kettő, s a város életének két korszakáról fest képet: a századforduló körüli és az 1920-as évek eleji időkről.

A képeik — nem körképek, igénye sincs rá az írónak, hogy azok legyenek. Nem akart többet ábrázolni bennük, mint amit ő látott és amit ő érzett, Szabolcsból idekeveredett, kissé melankolikus lélek.

S az a furcsa, hogy Krúdy, ez a »vidékifi« (kedves szava volt ez neki) mennyi költészetet, finom hangulatot fedezett fel mégis a budapesti »kőtenger« közepette. Akadtak pedig akkoriban is (s azóta sem vesztek ki egészen) az olyan tollforgatók, kiket pesti létükre is a falusi élet ízei, színei valóságos, vagy vélt eseményei vonzottak, a »sivár Pest«-től hiába vártak ihletet.

Krúdy pesti írásaiban is ott bujkál persze a romladozó, eladósodó hazai kúriákból hozott szemlélet, mely szívesen merengett a múlt elillant szépségein, s menekülni vágyott a kapitalizálódó Magyarország egyre ridegebb világából. De hova?

De hova? — ezt kereste Krúdy egész élete művében, s végre se adott és kapott rá választ. Legfeljebb annyit: egy embertelen korban is embernek kell maradni mindenképpen, tisztaszívűnek, igazinak, humanistának.

Hogy ez majdnem lehetetlen, a jövendő útjának ismerete és vállalása nélkül? Ő mégis hitte, őszintén, holtáig hitte, hogy lehetséges, — s művét az elmúlástól ez mentette meg.

E két írása közül a »Hét Bagoly« a mozgalmasabb, érdekesebb, szívünkben több húrt megrezgető. A belváros régi, patriarkális kispolgári életének bomlása, a múlt század végén, adja meg a regény légkörét, ebben kötődnek és bomlanak a szerelmek, s jut végre ki a halottasházba, ki a boldogság révébe.

A »Boldogult úrfikoromban« — egyetlen nap története egy régimódi pesti vendéglő szűk falai között. Több a szereplő, kevesebb a cselekmény, — mintha állna a világ, de a kitűnően megrajzolt figurák felderengő életsorsa igazolja, hogy mégse áll. A múlt emlegetése, »boldogult úrfikoromban« így meg úgy — itt már félreérthetetlen gúnyt vált ki magából az íróból is (ha könny fut is olykor a szemére). Mígnem a felvidéki menekült szolgabírót és tanítókisasszonyt egy furcsa fintorral — vendéglősházaspárrá teszi, kispolgárrá az úrinépeket. S aztán csendesen útnakereszti őket — fantáziánkra bízva további sorsukat, jövendőjüket.

(Varga Domokos.)

Krudy Gyula: Aranykéz-utcai szép napok. Novellák. Major Henrik fametszeteivel. Új kiad. Bp.: Hungária Kk. 1948. 170 old.

Krudy Gyula: A vörös postaikocsi. Regény. A címlap és illusztrációk Győry Miklós munkái. Új kiad. Bp.: Hungária Kk. 1948. 191 old.

Krudy Gyula: Egy pohár borovicska. (Regény) Bp.: Budapesti Irod. Int. Kk. 248 old. (Pesti Könyvtár.)

Krudy Gyula: Dudorászi. Elbeszélések. Bp.: Révai. 1948. (Révai könyvtár 18.)

Krudy Gyula: Pesti nőrabló. (Kisregény.) Bp.: Fehér Holló Kk. 1947. 90 old. (Fehér Holló könyvek.)

Krudy Gyula: Asszonyságok díja. Regény. Bp.: Révai Kk. 1949. 169 old.

(A könyvtáros, 1954/12. 37-38. p.)