XI. ELBESZÉLŐK.

Krúdy Gyula. / [...]

Az előző fejezetekben a csoportosítás s a hozzáfűzött meg­jegyzések révén igyekeztünk fölkeresni századeleji irodalmunk­nak egyének s művek fölött álló kérdéseit. Az ott felsoroltakon kívül számos és jelentős írónkat kell még szemügyre venni, kik nem állíthatók valamely általános probléma, közéleti jelenség hatókörébe, hanem egyedül művészi impulzusukra hallgatva s minden egyéb tendencia nélkül teremtik meg műveiket. A művé­szet, amit ők adnak, nem kevésbbé fontos és lényeges része e kor szellemi produkciójának, mint az a másik, melyből az aktuális világnézeti küzdelmek nyomait olvashattuk ki. S ha nincsenek is oly érdekesen és izgatóan szoros kapcsolatban a kor problémáival, ennek lelkivilága és minden adottsága éppúgy él bennük is, csak más síkokra tolódva s a művészi alakítás másféle elemeiben oldódva fel. Közvetlenül s zavartalanabbul igyekeznek elérni min­den költői munka végcélját: a gyönyörködtetést, s így az általuk nyújtott irodalom az egyéni és művészi problémákon kívül egyéb kérdések fölvetésére nem ad alkalmat.

Krúdy Gyula.

Mikszáth hoz hasonlóan Krúdy is szűkebb hazájának, a Nyírségnek novellisztikus rajzaival tűnt föl, de hangulatokat ked­velő, reminiszcens költői hajlama csakhamar egy más világba, más írói kifejezésmód felé terelte képzeletét. Egész műve egy állandó és azonos poétikus hangulatba merülten ringatózik, külö­nös ezüstszürke tónusokban, melyek mintha a múlt távolító fáty­lát borítanák a jelenre is. Történetei az újra átélés temperáltabb elevenségével születnek, bonyolódnak s mégis furcsa, érzéki meleg­séggel, ahonnan már hiányzik a cselekvés kemény hevessége s amelyet az elképzelés érzelmes izgatottsága fűt. Egyéniségének íróilag elképzelt s a jelen alól felszabadított mását Szindbád alak­jában testesíti meg, ebben a nyiri pajkosból költővé vedlett Casanovában, ki postakocsiján az utolnemért hangulatok ország-útján bolyong és állomásait kifacsart női szívek jelzik.

Szindbád a biedermeyer kielégítetlen Casanovája s boldog polgári nyugalommal telített korának csömörét hordozza magá­ban; költői nonchalance-szal igyekszik maga mögött hagyni e meg­átalkodott jólétet, konvenciókkal kisimított egyhangúságot, ám a világot nem változtathatja meg s ezért a szabályos felszín alá búvó érzéki és érzelmi kalandok méla, de fáradhatatlan vadászá­nak csap föl. Mélasága, sejtelmes borongása csak romantikus carbonari köpönyeg a szerelem örök összeesküvőjén, ki ravasz és élveteg raffinériával öltözteti az ősz hervatag pompájába kaland­jainak nyárias tüzet. Krúdy az érzéki szerelem költője, egy ké­rődző boldogságba tespedt kornak érzelmi és lelki céltalanságát ritka talentummal süríti össze az érzékek sóvárgásába, melynek fesztelen megnyilatkozásait a líra varázsával igyekszik mélyebb élettartalommá nemesíteni. Szomorú, de mindig szerencsés kalan­dora azonban sikereit nemcsak fejlett hangulatképességének kö­szönheti, hanem meglepően széles ember- és életismeretének is; a legjobb realistákéval vetekszik Krúdy éles megfigyelése, mely­nek gazdagságát mutatja az, hogy a hangulatosság rostáján meg­szűrt eszközeivel, pittoreszk jellemző leleményével mindig s hiány­talanul meg tud maradni a hangulat kellő feszültségű fokán. Szenzitiv és szenzuális egyszerre, a legvaskosabb realitásokat is különös raffinériával tudja stílusegységbe hozni elbeszélésének lírai tónusával; a szerelem materiális, meztelen élete, az emberi testek, ruhák, ételek, a nyers és finom indulatok, a lélek és a ter­mészet költői szépségei. — mindez szabadon, természetes harmó­niával patakzik tolla alól; csak utólag hökkenünk meg erotikus és naturalisztikus túlzásain s vesszük észre bántó szándékosságukat.

Elbeszélő modorának: a reminiszcens hangulatosságnak leg­nagyobbrészt az érzékiesség adja meg elevenségét; evvel élénkíti föl tárgyait, melyek a romantikus múltba viszik vissza, a nyír­vidéki cigányozó, színésznőt szöktető életbe, a Felvidék fenyő­suhogásába, lassú szekeres országútjaira, álmodó városkáiba, szél­hámos lengyelek, furcsa, mániás életű emberek, gavallérok és ködlovagok, hervadó vénlányok, szabados özvegyek s mindig mindenütt szerelmek közé.

Krúdy Gyula. Szül. Nyíregyházán, 1878-ban. Miután középiskolai tanulmányait elvégezte, hírlapírói pályára lépett és kezdetben Debrecen­ben és Nagyváradon működött. Később Budapestre költözött és a Fővárosi Lapoknak lett a munkatársa. A Margitszigeten él. — Művei: Üres a fészek és egyéb történetek. 1897. — Ifjúság. Rajzok. 1899. — A víg ember bús meséi. 1900. — Kun László és egyéb történetek. 1902. — Pogány magyarok és egyéb elbeszélések. 1903. — Letűnt szá­zadok. — A király palástja. Elbeszélés. 1905. — A cirkuszkirály. Ifj. regény. 1906. — Az álmok hőse. 1906. — A podolini kisértet. Regény. Athenaeum Kvtra. 1906. és 1920. — Pajkos Gaálék. — A szakállszárítón. Elb. 1907. — Andráscsik öröksége. Regény. 1909. — A bűvös erszény. Elb. 1909. — Nyíri csend. 1909. — Hét szilvafa. Elb. 1910. — Esti út. Elb. 1911. — A podolini takácsné és a többiek. Elb. 1911. — Szindbád ifjúsága. — Szindbád utazásai. Novellisztikus vissza­emlékezések. 1912. — A francia kastély. Regény. 1912. — Zoltánka. Szomorú­játék. 1913. —Az utolsó vörössapkás. Az utolsó honvédek. Ifj. regény. 1913. — A komáromi fiú. Ifj. regény. — A dévényi fazekas. Ifj. elbeszélés. — Előre. — De Ronch kapitány csodálatos kalandjai. Elb. 1913. — A vörös postakocsi. Regény. 4. kiad. 1920. — Első szerelem. Elb. 1914. — Palotai álmok. Regény. 1914. — A púder. Elb. 1914. — Kánaán könyve. Modern Kvtr. — Mákvirágok kertje. Elb. 1914. — 42-ős mozsarak. Regény. 1915. — Szindbád feltámadása. 1916. — Napraforgó. Kultura Regényt. 2. kiad. 1918. — Tótágas. Elb. 1918. — Havasi kürt. Ruszin Krajna kis tükre. 1919. — Pesti Album, Feljegyzések és elbeszélések. 1919. — Az útitárs. Regény. 1919. — Álmoskönyv. 1920. — A betyár álma. Kleofásné kulcsa és más elbeszélések. 1920. — Bukfenc. Kultura Regényt. 3 kiad. 1921. — Nagy Kópé. Elb. 1921. — Ál-Petőfi. Lehullt csillag fénye. Regény. 1922. — Hét bagoly. Regény. 1922. — Magyar tükör. Elb. 1922. — N. N. (Egy szerelemgyermek.) Regényke. 1922. — Őszi versenyek. Elb. 1922. — Rózsa Sándor. Regény. 1923. — Mohács. Regény. Bp., 1926. — Tegnapok ködlovagjai. Bp., 1927. — K. Gy. művei. 10 kötet. Bp., 1928. — Irodalom. Radványi Sándor: K. Gy. Visszhang. 1925—26. évf. — Lázár Nikolaus: Ein ungarischer Schriftsteller im Jahre 1925. Neues P. Journal. 1925. évf.

 

(Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom. 1880-1920. Az életrajzi részeket összeállította: Szabó István.
Pécs, 1928, Danubia. 298-300. p.)