XI. ELBESZÉLŐK.
Krúdy Gyula. / [...]
Az előző fejezetekben a csoportosítás s a
hozzáfűzött megjegyzések révén igyekeztünk fölkeresni századeleji
irodalmunknak egyének s művek fölött álló kérdéseit. Az ott felsoroltakon
kívül számos és jelentős írónkat kell még szemügyre venni, kik nem állíthatók
valamely általános probléma, közéleti jelenség hatókörébe, hanem egyedül
művészi impulzusukra hallgatva s minden egyéb tendencia nélkül teremtik meg
műveiket. A művészet, amit ők adnak, nem kevésbbé
fontos és lényeges része e kor szellemi
produkciójának, mint az a másik, melyből az aktuális világnézeti küzdelmek
nyomait olvashattuk ki. S ha nincsenek is oly érdekesen és izgatóan szoros
kapcsolatban a kor problémáival, ennek lelkivilága és minden adottsága éppúgy
él bennük is, csak más síkokra tolódva s a művészi alakítás másféle elemeiben
oldódva fel. Közvetlenül s zavartalanabbul igyekeznek elérni minden költői
munka végcélját: a gyönyörködtetést, s így az általuk nyújtott irodalom az
egyéni és művészi problémákon kívül egyéb kérdések fölvetésére nem ad alkalmat.
Krúdy Gyula.
Mikszáth hoz hasonlóan Krúdy
is szűkebb hazájának, a Nyírségnek novellisztikus rajzaival tűnt föl, de
hangulatokat kedvelő, reminiszcens költői hajlama
csakhamar egy más világba, más írói kifejezésmód felé terelte képzeletét. Egész
műve egy állandó és azonos poétikus hangulatba merülten ringatózik, különös
ezüstszürke tónusokban, melyek mintha a múlt távolító fátylát borítanák a
jelenre is. Történetei az újra átélés temperáltabb elevenségével születnek,
bonyolódnak s mégis furcsa, érzéki melegséggel, ahonnan már hiányzik a
cselekvés kemény hevessége s amelyet az elképzelés
érzelmes izgatottsága fűt. Egyéniségének íróilag elképzelt s a jelen alól
felszabadított mását Szindbád alakjában testesíti meg, ebben a nyiri pajkosból költővé vedlett Casanovában, ki
postakocsiján az utolnemért hangulatok ország-útján
bolyong és állomásait kifacsart női szívek jelzik.
Szindbád a biedermeyer
kielégítetlen Casanovája s boldog polgári nyugalommal telített korának csömörét
hordozza magában; költői nonchalance-szal igyekszik
maga mögött hagyni e megátalkodott jólétet, konvenciókkal kisimított
egyhangúságot, ám a világot nem változtathatja meg s ezért a szabályos felszín
alá búvó érzéki és érzelmi kalandok méla, de fáradhatatlan vadászának csap
föl. Mélasága, sejtelmes borongása csak romantikus carbonari köpönyeg a
szerelem örök összeesküvőjén, ki ravasz és élveteg raffinériával öltözteti az ősz hervatag pompájába kalandjainak
nyárias tüzet. Krúdy az érzéki szerelem költője, egy kérődző boldogságba
tespedt kornak érzelmi és lelki céltalanságát ritka talentummal süríti össze az érzékek sóvárgásába, melynek fesztelen
megnyilatkozásait a líra varázsával igyekszik mélyebb élettartalommá
nemesíteni. Szomorú, de mindig szerencsés kalandora azonban sikereit nemcsak
fejlett hangulatképességének köszönheti, hanem meglepően széles ember- és
életismeretének is; a legjobb realistákéval vetekszik Krúdy éles megfigyelése,
melynek gazdagságát mutatja az, hogy a hangulatosság rostáján megszűrt
eszközeivel, pittoreszk jellemző leleményével mindig s hiánytalanul meg tud
maradni a hangulat kellő feszültségű fokán. Szenzitiv
és szenzuális egyszerre, a legvaskosabb realitásokat is különös raffinériával tudja stílusegységbe hozni elbeszélésének
lírai tónusával; a szerelem materiális, meztelen élete, az emberi testek,
ruhák, ételek, a nyers és finom indulatok, a lélek és a természet költői
szépségei. — mindez szabadon, természetes harmóniával patakzik tolla alól;
csak utólag hökkenünk meg erotikus és naturalisztikus túlzásain s vesszük észre
bántó szándékosságukat.
Elbeszélő modorának: a reminiszcens hangulatosságnak legnagyobbrészt az
érzékiesség adja meg elevenségét; evvel élénkíti föl tárgyait, melyek a
romantikus múltba viszik vissza, a nyírvidéki cigányozó, színésznőt szöktető
életbe, a Felvidék fenyősuhogásába, lassú szekeres országútjaira, álmodó
városkáiba, szélhámos lengyelek, furcsa, mániás életű emberek, gavallérok és
ködlovagok, hervadó vénlányok, szabados özvegyek s mindig mindenütt szerelmek
közé.
Krúdy Gyula. Szül. Nyíregyházán, 1878-ban.
Miután középiskolai tanulmányait elvégezte, hírlapírói
pályára lépett és kezdetben Debrecenben és
Nagyváradon működött. Később Budapestre költözött és a
Fővárosi Lapoknak lett a
munkatársa. A Margitszigeten
él. — Művei:
Üres a fészek és egyéb
történetek. 1897. — Ifjúság. Rajzok. 1899.
— A víg ember bús meséi. 1900.
— Kun László és egyéb történetek. 1902.
—
Pogány magyarok és egyéb elbeszélések. 1903. — Letűnt századok. — A király
palástja. Elbeszélés. 1905. — A cirkuszkirály. Ifj. regény. 1906. — Az álmok
hőse. 1906. — A podolini kisértet.
Regény. Athenaeum Kvtra. 1906. és 1920. — Pajkos Gaálék. — A szakállszárítón. Elb.
1907. — Andráscsik öröksége. Regény. 1909. — A bűvös
erszény. Elb. 1909. — Nyíri csend. 1909. — Hét
szilvafa. Elb. 1910. — Esti út. Elb.
1911. — A podolini takácsné
és a többiek. Elb. 1911. — Szindbád ifjúsága. —
Szindbád utazásai. Novellisztikus visszaemlékezések. 1912. — A francia kastély.
Regény. 1912. — Zoltánka. Szomorújáték. 1913. —Az
utolsó vörössapkás. Az utolsó honvédek. Ifj. regény.
1913. — A komáromi fiú. Ifj. regény. — A dévényi fazekas. Ifj. elbeszélés. —
Előre. — De Ronch kapitány csodálatos kalandjai. Elb. 1913. — A vörös postakocsi. Regény. 4. kiad. 1920. —
Első szerelem. Elb. 1914. — Palotai álmok. Regény.
1914. — A púder. Elb. 1914. — Kánaán könyve. Modern Kvtr. — Mákvirágok kertje. Elb.
1914. — 42-ős mozsarak. Regény. 1915. — Szindbád feltámadása. 1916. —
Napraforgó. Kultura Regényt. 2. kiad. 1918. —
Tótágas. Elb. 1918. — Havasi kürt. Ruszin Krajna kis tükre. 1919. — Pesti Album, Feljegyzések és
elbeszélések. 1919. — Az útitárs. Regény. 1919. — Álmoskönyv. 1920. — A betyár
álma. Kleofásné kulcsa és más elbeszélések. 1920. — Bukfenc. Kultura Regényt. 3 kiad. 1921. — Nagy Kópé. Elb. 1921. — Ál-Petőfi. Lehullt csillag fénye. Regény.
1922. — Hét bagoly. Regény. 1922. — Magyar tükör. Elb.
1922. — N. N. (Egy szerelemgyermek.) Regényke. 1922.
— Őszi versenyek. Elb. 1922. — Rózsa Sándor. Regény.
1923. — Mohács. Regény. Bp., 1926. — Tegnapok ködlovagjai. Bp., 1927. — K. Gy. művei. 10 kötet. Bp., 1928. — Irodalom.
Radványi Sándor: K. Gy. Visszhang. 1925—26. évf. —
Lázár Nikolaus: Ein ungarischer
Schriftsteller im Jahre 1925. Neues P. Journal. 1925. évf.
(Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom.
1880-1920. Az életrajzi részeket összeállította: Szabó István.
Pécs, 1928, Danubia. 298-300. p.)