Petőfi él...

Krúdy Gyula „Ál-Petőfi” regénye új, olcsó kiadásban

 

Negyven-ötven évvel ezelőtt a magyar nép még vakon hitt abban, hogy Petőfi nem esett el a félegyházi csatasíkon. Valahol él, bujdosik, álruhában járja az országot, nádasok közé rejti magát, ha üldözői a nyomára akadnak. Az egész ország, a ta­nyák, falvak és puszták népe csak Róla be­szélt, a Bujdosóról, Őt rejtegették, minden vándorszínészben, bujdosólegényben Őt vélték felfedezni. A palotai szőlők préshá­zában Őt őrizték, s ha a dunántúli dombok közt megjelent egy szegénylegény, kimust­rált katonamundérban, kopott sapkában, ócska bakancsban, mint egy madárijesztő, az csak Ő lehetett, Petőfi Sándor. - Volt idő, még a múlt század utolsó évei­ben is, mikor a nyírségi udvarházak gaz­dái titokban azzal büszkélkedtek, hogy a világosi katasztrófa után szállást adtak a bujdosó költőnek. Tele volt az ország ál-Petőfiekkel, ma itt, holnap amott bukkant fel a Bujdosó és hiába leplezték le, hogy sok szélhámos is volt közöttük, harmadnap már találtak új vándort s hitük tovább élt. Mert a magyarság hazavárta lánglelkű dalosát.

Krúdy Gyula, a magyar tájak, kisváros­kák, présházak és budai utcák bűbájos el­beszélője egyik legszebb regényében meg­írta a Petőfit hazaváró magyarság mult századi világát. Regényének hőse szintén egy ál-Petőfi, aki hol a Bakonyban, hol meg az ungi hegyek közt bukkant fel be­tyárként. A nagy magyar regényíró műve, az »Ál Petőfi« húsz évvel ezelőtt nagy si­kert aratott, mind egy szálig elkapkodták a könyvet. Az Athenaeum most újra ki­adta, népszerű, olcsó (60 filléres!) regényei sorozatában.

Közeledik március, Petőfi hónapja. Róla emlékezni, az örök Bujdosót hazavárni: ezt jelenti Krúdy Gyula gyönyörű regénye.

V[ass]. L[ászló].

 

(Magyarország, 1943/46. /február 26./ 4. p.)