Könyvheti könyvespolc

 

Pesten lakott egy fuvolás

Illusztrált kötet Krúdy Gyula zenei vonatkozású írásaiból

Századunk egyik legigézőbb írója, Krúdy Gyula nemcsak mondatainak zeneiségével, de a hangulatok lírai dramatiká- jában is elárulja, hogy zene­értő volt. Nagy kortársához, Berhard Shawhoz hasonlóan ő is közölhette volna olvasói­val, hogy milyen nagy ha­tással volt rá a zene. Krúdy azonban sohasem enged bepil­lantást alkotói műhelyébe, eltitkolja művészetének ala­kulását, nem vall példáiról. Azt a benyomást akarja kel­teni olvasóiban, hogy az ő egyetlen ihletője az élet, a valóságban rejlő meseszerű­ség.

Krúdy, akármilyen rejtező-szemérmes művész is, mégis közvetett módon gyakran vall sajátos írói eszközeiről, el­gondolásairól. Ilyen jellegű megismeréséhez azonban mű­veit témák, és kifejezési esz­közök szempontjából kellene átvizsgálni és csoportosítani. Ezt a tanulságos feladatot ta­lálta meg magának a Zene­műkiadó most megjelentetett Pesten lakott egy fuvolás cí­mű kötetében, amely Krúdy kisebb írásainak jobbára nem ismert részéből a zenei vonat­kozásúnkat gyűjtötte össze. Az író leánya, Krúdy Zsuzsa szer­kesztette a kis kötetet.

Az ilyen jellegű kötet nem­csak eltűri, de megkívánja az illusztrációt. Csavlek András feladata volt, hogy képekben tolmácsolja Krúdy lebilincselő és varázslatos látomásait. Ki­alakította azt a módot, amely lehetővé teszi ennek a sajá­tos írói világnak a könnyen szétfoszló és gyakran anyagtalan vízióknak a vizualitásra való átfordítását.

Csavleknek korábban már igen szerencsés és könyvészeti szempontból újszerű találko­zása volt a zenével. A ma­gyar munkásmozgalom dalaihoz készített grafikái nagy nyereségei voltak a magyar illusztrációnak. Krúdy világa azonban másfajta, kevésbé de­koratív, illanékonyabb rajzot kíván. Ezt a stiláris kötöttsé­get Csavlek megértette és ő, akinek felfogása a kostruktivizmus stílusával rokonult, a feladathoz illő új felfogásra váltott át. Rajzai látomások, emlékképek előidézésére tö­rekszenek. Ez a szándéka szá­mos vonatkozásban sikerült, a motívumok szabad társulá­sának sajátos Krúdy-féle lo­gikáját jól megértette.

Az elismerés mellett azon­ban a kritika is kéri a maga jogait: Hiányolom, hogy Csav­lek nem érzi a Krúdy-képek sajátos zártságát, a dolgok­hoz, az interieur-höz való kapcsolódás írói módszerét, emiatt rajzai túlságosan nyíl­tak, vagyis nem mindig si­került az atmoszféra sajátos jellegét összesűrítenie. A má­sik kifogásom, hogy figurái nem eléggé határozott szemé­lyiségek: Krúdy, mint minden impresszionista, az egyént a maga legkülönösebb különle­gességében kívánja megra­gadni. Csavlek viszont inkább általánosított típusokra törek­szik, s emiatt alakjai jobban illenek egy Mikszáth íráshoz, mint Krúdyhoz.

Az távol áll tőlem, hogy el­vegyem Csavlek kedvét a ha­sonló feladatoktól. Ismerteté­sem és bírálatom célja az volt, hogy kifejezzem azt az igényt, s azokat a nehézsége­ket, amelyek Krúdy illusztrá­lása során felvetődnek. Úgy vélem, hogy Csavlek jó úton halad és ha ebben a téma­körben tovább dolgoznék, to­vábbi jó eredményt várhat­nánk tőle. Erre rajzának igé­nyessége, képzeletének hajlé­konysága komoly garanciát nyújt.

Dr. Végvári Lajos

 

(Magyar Nemzet, 1971/126. /május 30./ 13. p.)