Könyvheti könyvespolc
Pesten lakott egy fuvolás
Illusztrált kötet Krúdy
Gyula zenei vonatkozású írásaiból
Századunk egyik
legigézőbb írója, Krúdy Gyula nemcsak mondatainak zeneiségével, de a hangulatok
lírai dramatiká- jában is
elárulja, hogy zeneértő volt. Nagy kortársához, Berhard
Shawhoz hasonlóan ő is közölhette volna olvasóival,
hogy milyen nagy hatással volt rá a zene. Krúdy azonban sohasem enged bepillantást
alkotói műhelyébe, eltitkolja művészetének alakulását, nem vall példáiról. Azt
a benyomást akarja kelteni olvasóiban, hogy az ő egyetlen ihletője az élet, a
valóságban rejlő meseszerűség.
Krúdy,
akármilyen rejtező-szemérmes művész is, mégis közvetett módon gyakran vall
sajátos írói eszközeiről, elgondolásairól. Ilyen jellegű megismeréséhez azonban
műveit témák, és kifejezési eszközök szempontjából kellene átvizsgálni és
csoportosítani. Ezt a tanulságos feladatot találta meg magának a Zeneműkiadó
most megjelentetett Pesten lakott egy fuvolás című kötetében,
amely Krúdy kisebb írásainak jobbára nem ismert részéből a zenei vonatkozásúnkat
gyűjtötte össze. Az író leánya, Krúdy Zsuzsa szerkesztette a kis kötetet.
Az ilyen
jellegű kötet nemcsak eltűri, de megkívánja az illusztrációt. Csavlek András feladata volt, hogy képekben tolmácsolja Krúdy lebilincselő és
varázslatos látomásait. Kialakította azt a módot, amely lehetővé teszi ennek a
sajátos írói világnak a könnyen szétfoszló és gyakran anyagtalan vízióknak a vizualitásra való átfordítását.
Csavleknek korábban már igen szerencsés és könyvészeti
szempontból újszerű találkozása volt a zenével. A magyar munkásmozgalom
dalaihoz készített grafikái nagy nyereségei voltak a magyar illusztrációnak.
Krúdy világa azonban másfajta, kevésbé dekoratív, illanékonyabb
rajzot kíván. Ezt a stiláris kötöttséget Csavlek
megértette és ő, akinek felfogása a kostruktivizmus
stílusával rokonult, a feladathoz illő új felfogásra
váltott át. Rajzai látomások, emlékképek előidézésére törekszenek. Ez a
szándéka számos vonatkozásban sikerült, a motívumok szabad társulásának
sajátos Krúdy-féle logikáját jól megértette.
Az elismerés
mellett azonban a kritika is kéri a maga jogait: Hiányolom, hogy Csavlek nem érzi a Krúdy-képek sajátos zártságát, a dolgokhoz,
az interieur-höz való kapcsolódás írói módszerét, emiatt
rajzai túlságosan nyíltak, vagyis nem mindig sikerült az atmoszféra sajátos
jellegét összesűrítenie. A másik kifogásom, hogy figurái nem eléggé határozott
személyiségek: Krúdy, mint minden impresszionista, az egyént a maga
legkülönösebb különlegességében kívánja megragadni. Csavlek
viszont inkább általánosított típusokra törekszik, s emiatt alakjai jobban
illenek egy Mikszáth íráshoz, mint Krúdyhoz.
Az távol áll tőlem, hogy elvegyem Csavlek kedvét a
hasonló feladatoktól. Ismertetésem és bírálatom célja az volt, hogy
kifejezzem azt az igényt, s azokat a nehézségeket, amelyek Krúdy illusztrálása
során felvetődnek. Úgy vélem, hogy Csavlek jó úton halad és ha ebben a témakörben tovább dolgoznék, további
jó eredményt várhatnánk tőle. Erre rajzának igényessége, képzeletének hajlékonysága
komoly garanciát nyújt.
Dr. Végvári Lajos
(Magyar Nemzet, 1971/126. /május 30./ 13. p.)