A Magyar Irodalomtörténeti Társaság
nyíregyházi vándorgyűléséről
A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1968. október
18-19-20-án, Krúdy Gyula születésének 90. és a Nyugat megindulásának 60.
évfordulója alkalmából Nyíregyházán tartott vándorgyűlést. Az első napi
előadássorozatot a Társaság elnöke, Komlós
Aladár nyitotta meg, Krúdy megítélésének változásait
és problematikusságát vázolva. Az írások jellegét líraiságuk, zeneiségük
hangsúlyozásával és Krúdy hőstípusainak meghatározásával érzékeltette. Mint
mondta, Reviczky az álom-lírát, Krúdy az álom-regényt teremtette meg irodalmunkban.
Helyét irodalmunk fejlődésében a nyugatos új irodalom harcosai között jelölte
ki, minthogy írásművészete a szubjektivizmus, az álmodozás, a merész asszociációk
fölszabadítása jegyében fogant. Ezután Szabó
Ede olvasta fel esszéjét a sokarcú Krúdyról,
„Szerep- játszás és szenvedés” címmel. Krúdy világának meghökkentő
eredetiségét, fájdalmas meghasonlottságát azzal magyarázta: gyöngéd
érzelmessége mögött szenvedély izzik. Biedermeier édeskésségét, modorosságát
eltúlozták eddig. Krúdy művei tele vannak disszonanciával, nem mindent szépít
meg. Egy központi kérdésre keres választ mindenütt: mit tegyünk? Az érett
Krúdy-műben Szabó Ede
három réteget választ szét: az idilli érzelmek, romantikusság, líra rétegét, a
dezillúzió, kritika, irónia, cinizmus rétegét, vagyis a burkolt epikát és végül
a démonit: a szenvedés, a pusztulás drámáját. A három réteg stiláris
megfelelői: a meghatott finomság, gyengédség, gordonkahang, az ideges
szaggatottság pongyola szofizmákkal s harmadiknak a ditirambus, szürrealista
metaforazuhogás, dadogás. Az irodalomtörténész feladata a szerepjátszó
rejtekezésben magáravett sokféle arc mögött a
szenvedő, az igazi Krúdyt megkeresni. Katona
Béla Krúdy és az 1918/19-es forradalmak kapcsolatát
vizsgálva arra hívta fel a figyelmet, hogy a publicisztika Krúdy életművében
nem melléktermék, s hogy Krúdy társadalmi haladásához való viszonyának
értékelése nem lehet helyes, ha nem fejlődésükben vizsgáljuk nézeteit, hanem
csak egy-egy kiszakított cikkben vagy idézetben. Barta András előadása
(„Krúdy pokoljárása”) a vázlatos pályaképpel és az „Asszonyságok díja” c.
regény elemzésével azt bizonyította, hogy Krúdy legjobb műveit válságos
időszakaiban írta, egyéni írói hangja akkor született meg, amikor rádöbbent,
hogy az önvizsgálat parancsoló kényszer. Krúdynál tehát nem az a lényeges és
jellemző, hogy honnan valók alakjai, hanem az, amit alakjai szimbolikájával
kifejez. Baránszky Jób László a
magyar és európai irodalmi egyidejűség különös esetét: Krúdy és Proust
stílusimpresszionizmusának párhuzamosságait és különbségeit fejtegette,
szintetizáló, illetve analizáló emlékezéstechnikájukat vizsgálva. A
specifikusan
[...]
Wintermantel István
(Irodalomtörténeti Közlemények, 1968/6. 728-730. p.)