Zelk Zoltán:
(Igaz történet a két varázslóról.)
Egyszer majd én is
kimegyek
a lóversenypályára – – –
fülembe súgja Krúdy úr:
Az ötös lovat játssza...
Bajszos, szép arcát emeli
a gyűrött turf újságból:
Persze hogy azt, csak az ötöst...
mondja Hunyady Sándor.
És dobognak már a lovak,
forr, sistereg a pálya —
mint Krúdy úr
pegazusa,
úgy röpül az a
sárga!
A többi tíz amíg lohol,
az ÖTÖS
beröpülte
Nyírséget már
és Óbudát,
úgy száll vissza a fűre.
Öt hossz? tíz hossz? ezer talán!
A végét mondom
már csak,
mikor Krúdy és Hunyady
éppen konflisba
szállnak
s én mondanám, hogy Köszönöm,
de mire szót találok,
a fellegek közt
viszi már
a ló a két
varázslót:
a konflist is
az az ÖTÖS,
ő röpíti az
égen ...
s én állok csak, mi mást tegyek,
számolva tenger
pénzem.
(Népszabadság, 1971/132. /június 6./ Vasárnapi melléklet 5. p.)