Az Új Színpad megnyitása.

 

[…]

Szenzáció volt Krudy Gyulának a színpadon való bemutatkozása. A ma este bemutatott »Kárpáti kaland« bájos, üde, és ezért szinte érthetetlen, hogy ez a melegszívű, friss erejű író ilyen konokul miért kerülte idáig a színpadot. Biztosan megfogottak az alakok, ildomos tartózkodással megrajzolt a miliő, a szörnyen kulturálatlan vidék a mely őrli, sorvasztja az embereket és mint szörnyű köpeny nehezedik szabad mozgás után vágyó tagjaikra. A cselekmény gyorsan, nemes emberlátással fejlesztve halad előre; arról van szó, hogy Szindbád miként csábítja el egy falusi fogadós leányát. Az ábrándjainak hízelegve csalja lépre; azzal, hogy ünnepelt, pesti színésznőt csinál belőle, és a szegény megbódult kis lány menne is vele, de Szindbádnak esze ágában sincsen a szöktetés. Egészen mást akar vele. Hanem felsül, mert a leány megundorodik tőle, segítségért kiált, mire a megrettent Szindbád kiugrik az ablakon, az apa utána lő, de nem talál, és a szán csengve-bongva megindul a havas úton, új kalandokra vinni Szindbádot. A darabban pompás alakok vannak, a szavaikból az élet varázsa sugárzik. Ám ezeknek a darabhoz voltaképpen kevés a közük és szerepeltetésük pusztán naturalizmusból folyik. Minden kifogáson túl azonban örvendezni kell Krudy színpadi szereplésének: mint a kifáradt utasra a langyos fürdő, úgy hatott ez a melegszavú, szívről szakadt történet a sok színpadi technikázás, ravaszkodás, idegfacsarás után. Igen jó volt Gellért, a ki valóságos kabinetalakítást produkált, az igen ízléses Pesti Kálmán, Nagy Margit és Antalffy Sándor. Katona Nándor hangulatos díszleteket festett.

[…]

A közönség nagy szeretettel, hosszú tapssal honorálta a pompás előadást és Krudyt, meg Vámost többször kihívta.

–án.

 

(Az Újság, 1912/63./március 14./ 13-14. p.)