Krúdy Gyula: Aranykéz-utcai szép napok. Csillagfényes éjszakán a ki hallott már messzi vízről felhangzó tárogatót, az megértheti, hogy miért várják az olvasók ezrei oly vágyódva Krúdy Gyula egy-egy újabb könyvét. A ki hallotta valaha az estében a tárogató szavát, az nem tud ellenni nélküle, hogy újra ne hallja és a ki kezébe vette valaha Krúdy Gyulának bárha egy írását is, az mindörökre a szívébe zárta, és a legkedvesebb emlékei közé tette. A skála, a melyen játszik, nem mondható szélesnek, de minden egyes hangja egyenesen a szívünkbe nyit és az emberek, a kik az életből az ő szemén és ujjain át az irodalmi örökéletbe származtak, nem nagyon sokfajtájúak. De mindannyian régi ismerősünk, jó barátunk, mi több, mi magunk. Nem a tettekben ismerünk magunkra, mi – legtöbben – soha, nem tettünk olyanokat, a minőket Krúdy alakjai tesznek. Mi nem öltük magunkat a Dunába, a miért a kedves nem viszonozta a pillantásainkat, minket nem tesz késő vénségünkre is boldoggá az egyetlen szál nárcisz, a melyet valaha az ifjúságunkban a hercegnő ajándékozott nekünk ... velünk nem történtek ilyesmik és ilyesmik egyáltalában nem is történnek, de szerettük volna, ha ilyesmik történnek velünk ... Krúdy megnemesít bennünket. Az ő tükrében nemesebb a fájdalmunk mélyebb az érzésünk, különbek, érzőbbek vagyunk: ez a Krúdy nagy hatásának titka. Az egyik, – mert sok van még. Az édes romanticizmusa, a mely mint májusi gyöngyeső jött a naturalizmus meg a realizmus derére és fagyára és a nagyszerű búsongó szeme, a mely édes mesehangulatokat tudott meglátni a valóságban, a melyben a legtöbb kortársa legfeljebb az igazat, vagy a drámait látta. Krúdy Gyula hátramutató iránytábla. Komplikációk nélkül látja az embert és leginkább a férfi szerelmi gyötrelmeit, de a maga szemén, a maga egyéni világszemléletén át. És a világ szemléletének csak egyetlen törvénye van: a Szép. Ezek különböztetik meg Krúdyt és talán nem is a múltból visszazengő tárogató ő, hanem – ki tudja – a jövő hárfása talán ... mert hisszük és valljuk, hogy a földön csak egyetlen van, a mi örök és ez a Szép. A békéscsabai Tevan Adolf nagy buzgalommal adta ki a könyvet. A papiros finom és Major Henrik fametszetei nívós és ötletes után érzései Menzel rajzainak, de a betűkről nem vagyunk hajlandóak elhinni a Tevan-cégnek, hogy hű másolatai a biedermeieri nyomdaművészetnek. Egyébként pedig fölösleges olyan túlságosan antikizálni Krúdy Gyulát ...

–án.

 

(Az Újság, 1916/259. /szeptember 17./ 19. p.)