(*) „N. N.” (Krudy Gyula regénye.) A melankolikus hangulatok, halk szerelmek népszerű írója újabb regényében eddigi írásaihoz hűen tovább szövi a romantika csipkefátylát. Annak az írásfajnak, amely elmúlt korok regényes atmoszféráját, régi szobák emlékeit idézi, bizonnyal legkülönb művelője nálunk Krudy. Hiszen lehet és kell is arról vitázni, hogy a múltak hangulatán való mélázásnak a mai vészes idők rohanásában mennyire van jogosultsága, azt azonban el kell ismerni, hogy az álmok selyemfonalát finom kézzel pörgeti az író. Mintha régi temetők útján sétálna az ember kora őszi délutánokon, olyan illatok szállnak föl a sorok közül, de – kérdés, hogy a háború poklában fásult, vérben, szennyben loholó, összeszorított fogú időkben, amikor a fülledt illatokban úszó szobák kandallóinak duruzsolása helyett a végtelen nyomor harsonázik és parfümös csipkék helyett szennyes rongyok átkát teregeti a szegénység, van-e ideg, szív, kedv és van-e idő ilyen rezdülések élvezésére. A nyírség bágyadt napsütésű rónáinak, holdvilágos csöndjének finom rajzai, téli szobák tollas dunyháiban elfúlt sóhajtások, elmerengtetők és nosztalgiákat ébresztők lehetnek a kerti villák, kastélyok, selymes lámpaernyők és a margitszigeti alkony fái alatt. A postakocsin való éjszakai utazások is gyönyöradók bizonnyal. De – engedje meg, uram, akik hódolattal ismerjük el tehetségét – mi villamoson lógók, a pesti, albérletben lakott egy szobánkban, ahol kora reggeleken a fagyoskodó szemetesfiú csönget föl és teherkocsisok durva szitka pattog a nem éppen csipkefüggönyös ablakon, nem tudjuk élvezni ezt a sok finom dolgot. És higgye el, sokan vagyunk ilyenek – sőt napról-napra többen leszünk -, akiket jobban, keservesebben érdekel – mert kell -, hogy mi lesz, meddig? ... mint a tavalyi hó. Nem mi vagyunk a hibásak, de a selyemfátylakon keresztül a vérző könnyezést, az éhség fintorait és a parfümökből egy vesztébe bukó világ oszló hullájának a bűzét érezzük. Egyébként minden elismerés a szép mondatokért és boldogak, akik gyönyörködni tudnak bennük. A könyvet az Athenaeum adta ki, hibátlan szedéssel, a mostani viszonyok között elég jó kiállításban.

b[arabás]. gy[ula].

 

(Népszava, 1922/47. /február 26./ 6. p.)