(*) „N. N.” (Krudy Gyula regénye.) A melankolikus hangulatok,
halk szerelmek népszerű írója újabb regényében eddigi írásaihoz hűen tovább
szövi a romantika csipkefátylát. Annak az írásfajnak, amely elmúlt korok
regényes atmoszféráját, régi szobák emlékeit idézi, bizonnyal legkülönb
művelője nálunk Krudy. Hiszen lehet és kell is arról
vitázni, hogy a múltak hangulatán való mélázásnak a mai vészes idők rohanásában
mennyire van jogosultsága, azt azonban el kell ismerni, hogy az álmok
selyemfonalát finom kézzel pörgeti az író. Mintha régi temetők útján sétálna az
ember kora őszi délutánokon, olyan illatok szállnak föl a sorok közül, de – kérdés,
hogy a háború poklában fásult, vérben, szennyben loholó, összeszorított fogú
időkben, amikor a fülledt illatokban úszó szobák kandallóinak duruzsolása helyett
a végtelen nyomor harsonázik és parfümös csipkék helyett szennyes rongyok átkát teregeti a szegénység, van-e ideg, szív, kedv és van-e
idő ilyen rezdülések élvezésére. A nyírség bágyadt napsütésű rónáinak,
holdvilágos csöndjének finom rajzai, téli szobák tollas dunyháiban elfúlt
sóhajtások, elmerengtetők és nosztalgiákat ébresztők lehetnek a kerti villák,
kastélyok, selymes lámpaernyők és a margitszigeti alkony fái alatt. A
postakocsin való éjszakai utazások is gyönyöradók bizonnyal. De – engedje meg,
uram, akik hódolattal ismerjük el tehetségét – mi villamoson lógók, a pesti,
albérletben lakott egy szobánkban, ahol kora reggeleken a fagyoskodó szemetesfiú csönget föl és teherkocsisok durva szitka pattog a nem éppen csipkefüggönyös ablakon, nem
tudjuk élvezni ezt a sok finom dolgot. És higgye el, sokan vagyunk ilyenek – sőt
napról-napra többen leszünk -, akiket jobban, keservesebben érdekel – mert kell
-, hogy mi lesz, meddig? ... mint
a tavalyi hó. Nem mi vagyunk a hibásak, de a selyemfátylakon keresztül a vérző
könnyezést, az éhség fintorait és a
parfümökből egy vesztébe bukó világ oszló hullájának a bűzét érezzük. Egyébként
minden elismerés a szép mondatokért és boldogak, akik gyönyörködni tudnak
bennük. A könyvet az
Athenaeum adta ki, hibátlan szedéssel, a mostani viszonyok között
elég jó kiállításban.
b[arabás]. gy[ula].
(Népszava,
1922/47. /február 26./ 6. p.)