ÚJABB REGÉNYEINK.

[...]Krúdy Gyula: Francia kastély. Budapest, Singer és Wolfner, 1912. [...]

 

[…]

Az elmúlt év szépprózai termékei mennyiség szempontjából elég gazdag aratást mutatnak, minőségüket illetőleg azonban nagyon is hosszasan kell közöttük válogatnunk, míg akár tartalmánál, akár irányánál fogva bírálatra érdemes alkotást találunk.

A következő regény Krudy Gyulától, a Francia kastély, az előbbinél még fantasztikusabb tárgyú. A francia kastélyban két fiatal nő tartózkodik, Georgina és Mariett s az előbbinek ötéves kis fia, no meg az édes anyja. A két fiatal hölgy egy férfinak, Pálházinak a felesége, Marlett az elvált, Georgina a valóságos, de szintén a válás állapotában levő feleség. Az elvált asszony állítólag azért él együtt a másodikkal, hogy ennek hűségét ellenőrizze. Most azután egy álarcos bál éjjelén a férj el akarja raboltatni saját kis fiát. Hogy miért, ez a regény egész folyamán ki nem derül. E rablást megakadályozza bizonyos Szindbád úr, akivel Georgina az álarcos bálon megismerkedett. Ez a Szindbád nagy nőhódítónak látszik, de ez a jeles tulajdonsága csak abban nyilvánul, hogy a helybeli kisvárosi színésztársaság díváját megvacsoráztatja, ami ott az erényes közönség nagy megbotránkozását vonja maga után. Nos, aztán még egyéb dolgok is történnek; így a többek közt a kisfiú megbetegszik s gyógyítja egy orvos, aki – úgy látszik – a férj kémje és ezt a két feleség minden lépéséről értesíti. Később a nők feljönnek a fővárosba, mert Georgina művésznő szeretne lenni és Szindbád segítségére is számít e dologban. Summa summarum a férj és Szindbád közt ebből kifolyólag párbaj készül, amely előtt Mariett, az első feleség ráveszi Szindbádot, a kitűnő vívót, hogy a férjet ne sebesítse meg. Szindbád a kérést, miután Mariett iránta való szerelmét bevallja, készséggel teljesíti. A párviadal Szindbád könnyű megsebesülésével végződik, a hölgyek pedig visszautaznak a francia kastélyba s minden marad a régiben.

Ez a regény csupa talány. Szerzője a mese megszerkesztésében – mint ezt már egyéb regényeiben is tapasztaltuk – egyáltalán nem sok gondot fordít a világos és kerekded alakításra; de e regényében meg a mese zavarossága tekintetében valósággal remekel. Hát még a jellemek! Pálházi, a férj, olyasféle ismeretlen, aminő ma már a Dalai Láma sem. Hogy miért akarja elraboltatni saját kisfiát, ez az egész esemény folyamán sehol sem tűnik ki. És a két nő? Mariettről azt halljuk, hogy közömbös minden iránt s csak vetélytársa fiáért él. Mégis a regény végén azt látjuk, mintha ő volna szerelmes Szindbádba, de ez se egészen bizonyos. Georgina meg úgy mutatja, hogy szereti Szindbádot; mégis a regény végén azt halljuk, hogy ő tulajdonképpen nem szeret senkit; de ez sem egészen bizonyos. Egyszóval ebben a regényben semmi se bizonyos, csak az az egy, hogy megírták és hogy így, amint van, kár volt megírni, mert semmi haszna sincs belőle irodalmunknak.

b[artha]. j[ózsef].

[…]

 

(Katholikus Szemle, 1913/3. /március/ 283-296. p.)