ÚJABB REGÉNYEINK.
[...]Krúdy Gyula:
Francia kastély. Budapest, Singer és Wolfner, 1912. [...]
[…]
Az elmúlt év szépprózai termékei mennyiség szempontjából elég
gazdag aratást mutatnak, minőségüket illetőleg azonban nagyon is hosszasan kell
közöttük válogatnunk, míg akár tartalmánál, akár irányánál fogva bírálatra
érdemes alkotást találunk.
A következő regény Krudy Gyulától, a Francia kastély, az előbbinél még fantasztikusabb tárgyú. A francia
kastélyban két fiatal nő tartózkodik, Georgina és Mariett s az előbbinek ötéves
kis fia, no meg az édes anyja. A két fiatal hölgy egy férfinak, Pálházinak a
felesége, Marlett az elvált, Georgina a valóságos, de szintén a válás
állapotában levő feleség. Az elvált asszony állítólag azért él együtt a
másodikkal, hogy ennek hűségét ellenőrizze. Most azután egy álarcos bál éjjelén
a férj el akarja raboltatni saját kis fiát. Hogy miért, ez a regény egész
folyamán ki nem derül. E rablást megakadályozza bizonyos Szindbád úr, akivel
Georgina az álarcos bálon megismerkedett. Ez a Szindbád nagy nőhódítónak
látszik, de ez a jeles tulajdonsága csak abban nyilvánul, hogy a helybeli
kisvárosi színésztársaság díváját megvacsoráztatja, ami ott az erényes közönség
nagy megbotránkozását vonja maga után. Nos, aztán még egyéb dolgok is történnek;
így a többek közt a kisfiú megbetegszik s gyógyítja egy orvos, aki – úgy
látszik – a férj kémje és ezt a két feleség minden lépéséről értesíti. Később a
nők feljönnek a fővárosba, mert Georgina művésznő szeretne lenni és Szindbád
segítségére is számít e dologban. Summa summarum a férj és Szindbád közt ebből
kifolyólag párbaj készül, amely előtt Mariett, az első feleség ráveszi
Szindbádot, a kitűnő vívót, hogy a férjet ne sebesítse meg. Szindbád a kérést,
miután Mariett iránta való szerelmét bevallja, készséggel teljesíti. A
párviadal Szindbád könnyű megsebesülésével végződik, a hölgyek pedig
visszautaznak a francia kastélyba s minden marad a régiben.
Ez a regény csupa talány. Szerzője a mese megszerkesztésében – mint ezt már egyéb regényeiben is tapasztaltuk – egyáltalán nem sok gondot fordít a világos és kerekded alakításra; de e regényében meg a mese zavarossága tekintetében valósággal remekel. Hát még a jellemek! Pálházi, a férj, olyasféle ismeretlen, aminő ma már a Dalai Láma sem. Hogy miért akarja elraboltatni saját kisfiát, ez az egész esemény folyamán sehol sem tűnik ki. És a két nő? Mariettről azt halljuk, hogy közömbös minden iránt s csak vetélytársa fiáért él. Mégis a regény végén azt látjuk, mintha ő volna szerelmes Szindbádba, de ez se egészen bizonyos. Georgina meg úgy mutatja, hogy szereti Szindbádot; mégis a regény végén azt halljuk, hogy ő tulajdonképpen nem szeret senkit; de ez sem egészen bizonyos. Egyszóval ebben a regényben semmi se bizonyos, csak az az egy, hogy megírták és hogy így, amint van, kár volt megírni, mert semmi haszna sincs belőle irodalmunknak.
b[artha]. j[ózsef].
[…]
(Katholikus Szemle, 1913/3. /március/ 283-296. p.)