ÚJABB REGÉNYEINK.
Újabb regényíróink és elbeszélőink közös sajátságaként tűnik föl a
történeti érzéknek majdnem teljes hiánya. Történeti tárgyú regényt keresve se
lehet találnunk, sőt az elbeszélések között is csak elvétve akadunk ilyenfajta
alkotásra. Legtöbbnyire kisebb lélektani jelenségek megfejtésére szolgáló
meséket szőnek, olykor a mai társadalmi mozgalmakból vett eszméket fejtegetik s
eközben irányzatosan egy-egy mélyrehatóbb kérdés megfejtését is
megkísérlik. Alábbi ismertetésünkben e szempontok szerint csoportosítjuk
bemutatandó regényeinket.
[…]
Krudy Gyula egyszerre két kötettel
szerepel ez újabb elbeszélők sorában. Egyik a Pajkos Gaálék, másik A szakállszárítón. Ez a két kötet azonban a tárgyak rokonságánál
fogva összetartozik s mintegy kiegészíti egymást. Az összes elbeszéléseken
valami jóleső humoros hang vonul át, amely általában véve mindvégig
természetes, csak itt-ott érezhető rajta némi túlzás, ahol alakjai kissé már a
bizarr alakítás felé közelednek. Ezek azonban, valamint a tárgyak
sikamlósságának kiaknázására való törekvés is, olyan foltok, amelyek idővel le
fognak kopni az író tolláról. És ekkor a szerző bizonyára jobb elbeszélőink
sorába fog emelkedni, mert az életet jól meg tudja figyelni s az onnan vett történetet könnyen alakítja s ha nem is mindig
választékosan, de sok természetességgel beszéli el.
[…]
A Budapesti Hírlap Könyvtára minden bizonnyal hasznos szolgálatokat tesz
szépprózai elbeszélő irodalmunknak, hogy régebbi elismert íróink mellett az
újabb tehetségeknek is teret ad az érvényesülésre. A kilátás e téren a jövőre,
ha nem is valami nagyon fényes, de eléggé biztató.
b[artha]. j[ózsef].
(Katholikus Szemle,
1908/1. 84-95. p.)