Krudy Gyula: Szindbád. A feltámadás. Szindbád lovag széphistóriája ez a könyv, annak is az utolsó része. A halott gavallér visszajár régi kedveseihez vagy tizennyolc novellán keresztül. A novellasorozat így regény tulajdonképpen s a könyv hasonlít a régi keretes elbeszélések egymásután következő históriáihoz. Az elmúlt szerelem már maga csupa romantika és Krudynak a legfőbb ereje a múlt rajzolásában van. Nem fotográfus, igyekszik a dolgok zenéjét, lelkét megfogni, a lírikus színek ezzel erősen előtérbe nyomulnak. A múlt romantikájának a megpendítéséhez majdnem minden novellájában van új hangja, a mesélő ere azonban nagyon szegény. Igaz, hogy sohase hangsúlyozza a történetet, mint valami riportot; a hangulatát akarja megfogni a meséjének, de pikáns történetei egyhangúak és amire az író számított, hogy mentségük lesz e novelláknak, a pikáns ízük, épen az teszi őket egyformává, untatóvá. A magyar újságíró novellák sorsa ezeket a novellákat is utolérte. Krudy Gyula egyébként se tartozik a bő fantáziájú írók közé: a gyors termelés megöli. Még ebből a kötetből kivillan a profilja, de ezek a novellák már rokonok azokkal a novellákkal, amelyek a közönség napi cikkei.

– [Boros Feren]c.

 

(Élet, 1916/25. /június 18./ 604. p.)