Krúdy Gyula sokarcú Budapestje

Emlékek magnetofon-szalagon — Adj Endre kritikája
Ismeretlen Krúdy-levelek — Bibliográfia

Amikor az ismeretlen fia­talember, kezében magneto­fonnal, átlépte a karancsberényi kis ház kapuját, Krúdy Pál nem tudta, ki és miért ke­resi. A rádióra gondolt, de az­után kiderült, hogy nem ri­porter érkezett, s nem tekinté­lyes kora, nyolcvannégy éve hozta falujába a látogatót. Em­lékkönyv készül unokatestvé­réről, Krúdy Gyuláról, s a szerkesztő, Tóbiás Áron sorrajárja mind a rokonokat, bará­tokat, ismerősöket, akik mag­netofonra diktálják a nagy írót elevenítő emlékeiket. Krúdy Pál készségesen segített. Érde­kes adatokat, emlékeket mon­dott a családról. Krúdy Gyula diákéveiről, szokásairól, jelle­méről. Az író többi kortársa is szívesen beszél. A magnetofon megörökítette Tersánszky J. Jenő, Csathó Kálmán, Bene­dek Marcell, Osváth Júlia és mások Krúdy-emlékeit. Elju­tott a készülék az író egyik kedves pincéréhez is, akiről Rezeda úr történetének em­lékezetes figuráját, Huber urat mintázta Krúdy. A nagy tapasztalatú, sok országot meg­járt pincér, akinek az író az Anyegin dedikált példányát és levéltárcát ajándékozott — ma Rákospalotán él.

Kései beszélgetések

— A magnetofonon rögzített emlékek — tájékoztat Tó­biás Áron — a Szabó Ervin Könyvtár kiadásában megjele­nő Krúdy-emlékkönyv Kései beszélgetések című fejezetében kerülnek nyilvánosságra. Érde­kességük nemcsak az író szí­nes életének mozzanatai iránt érdeklődő olvasókra hat majd. Hasznosíthatják az irodalom- történészek is, mert a forrás- kutatás új módszerével gyűj­tött memoárok az életrajz ho­mályos pontjaira vetnek fényt, s néhány nem is lényegtelen vonatkozásban módosítják Krúdy-képünket.

Az első fejezet a Krúdy Gyula Budapestje címet vise­li. Ebben szemelvényeket köz­lünk regényeiből, novelláiból. Az idézetek — kerületenként csoportosítva — Budapest ut­cáinak, tereinek, középületei­nek hangulatos leírásai. Az összeállításból kitűnik, hogy egész irodalmunkban talán Krúdy foglalkozott legtöbbet a főváros jellegzetességeinek, színeinek, különböző részei hangulatának ábrázolásával. Budapest iránti érdeklődése korokat átfogó volt. Megjele­nik műveiben az 1840-es évek kisvárosa, a századforduló táján kibontakozó szecessziós nagyváros és végül a húszas­harmincas évek Budapestje. Városképei, leírásai jórészt ed­dig ismeretlen újságcikkek, amelyeket az emlékkönyv elsőnek közöl majd. Sorozatuk valóságos budapesti bedekker, amelynek irodalomtörténeti ér­dekessége, hogy rendkívül ér­zékletes és reális rajzú. A szürrealistának, csupán álom­világban élőnek híresztelt Krúdyt mint nagy realista írót mutatja be ez a fejezet.

Kétszáz művész vallomása

— A második rész az író könyveinek teljes bibliográfiá­ját adja. Összeállítása nem egyszerű feladat. Krúdy mint­egy száz munkája négyszáz különféle kiadásban jelent meg. Egy-egy könyve négy­-ötféle kiadásban, néhány százas sorozatban, alig ismert kiadóknál is napvilágot látott. Ezeket a köteteket annak ide­jén a Széchényi Könyvtárnak sem küldték meg, úgyhogy a legnagyobb közkönyvtár sem rendelkezik hiánytalan Krúdy-sorozattal. A bibliográfus úgy segít magán, hogy sorra láto­gatja az antikváriumokat és a Krúdy-gyűjtőket, akik segíte­nek számba venni a legrit­kább, ma már alig néhány pél­dányban fellelhető kiadványo­kat is.

— Közli az emlékkönyv a Krúdyról szóló legérdekesebb írásokat; olyan cikkeket, ame­lyek eddig napilapok, folyóira­tok hasábjain kallódtak. Meg­jelenik Ady Endre bírálata a Vörös postakocsiról, Szép Er­nő, Tersánszky J. Jenő Krúdy-cikke, Móricz Zsigmond nagyon szép nekrológja. Kiadjuk Krúdy elfeledett interjúit, s a róla készült riportokat Ezekből a mainál reálisabb portré rajzolódik ki. mert jól érzé­keltetik az író küzdelmeit, tö­rekvéseit, a munkáját nehe­zítő korviszonyokat. Megjele­nik az emlékkönyvben 30 is­meretlen Krúdy-levél is. Eze­ket az író Babits Mihálynak, Kosztolányi Dezsőnek, Mikes Lajosnak, Hatvany Lajosnak, ismerősöknek és családtagok­nak küldte.

Az emlékkönyv utolsó feje­zetében az élő magyar iroda­lom, a zene- és képzőművészet legjobbjai vallanak Krúdyról. A szerkesztő mintegy kétszáz művészt kért fel válaszadásra. Valószínű, hogy a megkérde­zettek legtöbbje megírja majd: milyen hatással volt munkás­ságára Krúdy Gyula életműve, miért tartja jelentős írónak, s melyik könyvét szereti legjob­ban.

A Krúdy-emlékkönyv 1963-ban, az író halálának harmin­cadik, születésének nyolcvan­ötödik évfordulója alkalmából jelenik majd meg, mintegy 40—50 ív terjedelmű, gazdagon illusztrált kiadványként.

d. t.

 

(Esti Hírlap, 1962/207. /szeptember 4./ 2. p.)