SZINDBÁD,
A HAJÓS
Krúdy-emlékkönyv jelenik meg –
Kétszáz levél, cikk és kézirat –
Levelesláda és bibliográfia – Munkában a magnetofon
Érdekes kézirat érkezett
a Franklin Nyomdába. A Krúdy Gyula halálának 30.,
születésének 85. évfordulója alkalmából megjelenő Emlékkönyv anyagát adta át a szerkesztő, Tóbiás Áron a nyomdászoknak. Mielőtt a szedők
munkához láttak volna, átlapoztuk a kéziratot. A Családi album című fejezetben az író két leánya, Mária és Zsuzsa emlékeit olvassuk. Az író és kora című fejezetben Krúdy-ról,
családjáról, s a regényeiben megelevenedő magyar társadalomról szóló cikkek,
levelek, bírálatok sorakoznak. Érdekes dokumentum Ady Endre kritikája a Vörös postakocsiról, Szép Ernő, Hatvany Lajos Krúdy-cikke, Claire Vilmos Krúdy párbajai című dolgozata, és Csortos Gyula nyilatkozata a Zoltánkáról,
Krúdy színdarabjáról, amelynek 1913 őszén volt a bemutatója. A színműnek nem
volt közönségsikere, ötször tűzték csak műsorra. Kosztolányi azonban nagyra értékelte.
Beregi Oszkár levele Kaliforniából
Sok
vita folyt arról, vajon Roboz Imre igazat mondott-e Krúdyról Az irodalom budoárjaiban című könyvében. A köszönőlevél, amelyet az író Roboznak küldött, azt bizonyítja, hogy Krúdy nem talált a
könyv anyagában kifogásolni valót. Krúdy és a kiadók kapcsolatára világít a Tolnai Simonnal, a Táltos, a Franklin, a Tevan, az Athenaeum kiadóval váltott levelezés néhány darabja. Hunyadi Sándor visszaemlékezése mellett az Egyesült
Államokban élő Beregi
Oszkár írása
olvasható. Beregi Kaliforniából küldte el feljegyzését arról, mit mondott neki
Krúdy Gyula Az arany meg az asszony prózai változatának bemutatásakor. Külön
fejezet emlékeztet Krúdy Gyula szerepére a forradalmak idején. Krúdy akkor a Néplap főszerkesztője volt, sok cikkben,
riportban, brosúrában népszerűsítette a Tanácsköztársaság programját, a szocialista
forradalom eszméit, agitációs érveit. Színes adalék Budapest várostörténetéhez: az októberi forradalom után megalakult
utcaelnevező bizottság elnöke Krúdy Gyula volt.
Ő
javasolta, hogy a Gizella teret Károlyi Mihály térnek, az Országház teret Népszava
térnek, a Városligetet Köztársaság-ligetnek, a Vilmos császár utat pedig régi
neve után ismét Váci körútnak nevezzék. A Tanácsköztársaság bukása után a Nép című ébredő lap élesen támadta Krúdyt.
Azt írta: a pesti utcák grófjából a Margitsziget remetelakója lett, elbújt a számadás
elől. Valójában Krúdy gerincesen szembefordult az ellenforradalmi
támadásokkal: cikkekben, nyilatkozatokban hangoztatta hűségét a forradalmi
eszmékhez, írótársaihoz. Krúdy Gyula neve a parlament 1924. április 4-i ülésén
is szóba került. Vörös
postakocsi
című könyvét támadták. A Vörös postakocsiból készült színpadi változatot az Országos Színművészeti Tanács eltanácsolta. Megakadályozták
bemutatását: emiatt, s más okok miatt is Krúdy válaszképpen kilépett a Petőfi Társaságból. 1925- ben,
Bécsben, Hatvany Lajos vendége volt. A látogatás eseményeit az elhunyt Hatvany
Füsi Józsefnek beszélte el néhány évvel ezelőtt. Az Emlékkönyv Füsi
József poszthumusz írását közli. Szombathy Viktor Krúdy az Otthonban címmel írt cikket. Lévy Lajosnak — Krúdy kezelőorvosának — Londonban élő özvegye levélben válaszolt, dr. Basch
Loránd pedig Krúdy és a Baumgarten-alapítvány
kapcsolatáról számolt be.
1939-ben az író hívei
javasolták, hogy az óbudai Kecske
utcát nevezzék el Szindbád álmodójáról. A kérést akkor elutasították, Krúdy csak
a felszabadulás után kapott utcát. Az Emlékkönyv érdekes fejezete Kozocsa Sándor bibliográfiája, amely nemcsak adatokat
közöl, hanem néhány soros összefoglalókban a cikkek, bírálatok tartalmáról is
tájékoztat. A Levelesláda fejezetben ismeretlen Krúdy-levelek
látnak napvilágot. Költők
tisztelgése
cím alatt harminc Krúdyhoz írt verset is olvashatunk majd, köztük Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula és Illyés
Gyula verseit. A
Késői beszélgetések című fejezet magnetofonszalagon
rögzített anyagot közvetít. Tóbiás Áron, a Szabó Ervin Könyvtár kiadásában megjelenő
Emlékkönyv
szerkesztője felkereste Krúdy barátait, írótársait, életének egykori tanúit,
akik érdekes adalékokkal gazdagították a Krúdy-életrajz nyersanyagát.
Magnetofonra mondta emlékeit: Csathó Kálmán, Kellér
Andor, ifjabb Krúdy Gyula és
még sokan mások.
Az
Emlékkönyvet gazdag fotóanyag illusztrálja. A címlapon Szabó Iván Krúdy síremlék-reliefjét: Szindbádot, a
hajóst láthatjuk majd, a borítólap túlsó oldalán pedig az óbudai szomszédokkal
beszélgető írót. Így fejezi ki a címlap a kötet alapgondolatát: valóság és álom egységét Krúdy Gyula életművében.
d.
t.
(Esti Hírlap,
1963/31. /február 6./ 2. p.)