SZINDBÁD, A HAJÓS

Krúdy-emlékkönyv jelenik meg – Kétszáz levél, cikk és kézirat –
Levelesláda és biblio­gráfia – Munkában a magnetofon

Érdekes kézirat érke­zett a Franklin Nyom­dába. A Krúdy Gyula halá­lának 30., születésének 85. évfordulója alkalmából meg­jelenő Emlékkönyv anyagát adta át a szerkesztő, Tóbiás Áron a nyomdászoknak. Mi­előtt a szedők munkához láttak volna, átlapoztuk a kéziratot. A Családi album című fejezetben az író két leánya, Mária és Zsuzsa em­lékeit olvassuk. Az író és kora című fejezetben Krúdy-ról, családjáról, s a regé­nyeiben megelevenedő ma­gyar társadalomról szóló cikkek, levelek, bírálatok so­rakoznak. Érdekes dokumen­tum Ady Endre kritikája a Vörös postakocsiról, Szép Ernő, Hatvany Lajos Krúdy-cikke, Claire Vilmos Krúdy párbajai című dolgozata, és Csortos Gyula nyilatkozata a Zoltánkáról, Krúdy szín­darabjáról, amelynek 1913 őszén volt a bemutatója. A színműnek nem volt közön­ségsikere, ötször tűzték csak műsorra. Kosztolányi azon­ban nagyra értékelte.

Beregi Oszkár levele Kaliforniából

Sok vita folyt arról, va­jon Roboz Imre igazat mondott-e Krúdyról Az iroda­lom budoárjaiban című könyvében. A köszönőlevél, amelyet az író Roboznak kül­dött, azt bizonyítja, hogy Krúdy nem talált a könyv anyagában kifogásolni valót. Krúdy és a kiadók kapcsola­tára világít a Tolnai Simon­nal, a Táltos, a Franklin, a Tevan, az Athenaeum kiadó­val váltott levelezés néhány darabja. Hunyadi Sándor visszaemlékezése mellett az Egyesült Államokban élő Beregi Oszkár írása olvasható. Beregi Kaliforniából küldte el feljegyzését arról, mit mondott neki Krúdy Gyula Az arany meg az asszony prózai változatának bemutatásakor. Külön feje­zet emlékeztet Krúdy Gyula szerepére a forradalmak ide­jén. Krúdy akkor a Néplap főszerkesztője volt, sok cikk­ben, riportban, brosúrában népszerűsítette a Tanácsköz­társaság programját, a szo­cialista forradalom eszméit, agitációs érveit. Színes ada­lék Budapest várostörténeté­hez: az októberi forradalom után megalakult utcaelneve­ző bizottság elnöke Krúdy Gyula volt.

„A pesti utcák grófja”

Ő javasolta, hogy a Gizel­la teret Károlyi Mihály tér­nek, az Országház teret Nép­szava térnek, a Városligetet Köztársaság-ligetnek, a Vil­mos császár utat pedig régi neve után ismét Váci körút­nak nevezzék. A Tanácsköz­társaság bukása után a Nép című ébredő lap élesen tá­madta Krúdyt. Azt írta: a pesti utcák grófjából a Mar­gitsziget remetelakója lett, elbújt a számadás elől. Va­lójában Krúdy gerincesen szembefordult az ellenforra­dalmi támadásokkal: cikkek­ben, nyilatkozatokban han­goztatta hűségét a forradalmi eszmékhez, írótársaihoz. Krúdy Gyula neve a parla­ment 1924. április 4-i ülésén is szóba került. Vörös posta­kocsi című könyvét támad­ták. A Vörös postakocsiból készült színpadi változatot az Országos Színművészeti Tanács eltanácsolta. Megaka­dályozták bemutatását: emiatt, s más okok miatt is Krúdy válaszképpen kilépett a Petőfi Társaságból. 1925- ben, Bécsben, Hatvany Lajos vendége volt. A látogatás eseményeit az elhunyt Hat­vany Füsi Józsefnek beszélte el néhány évvel ezelőtt. Az Emlékkönyv Füsi József poszthumusz írását közli. Szombathy Viktor Krúdy az Otthonban címmel írt cikket. Lévy Lajosnak — Krúdy kezelőorvosának — Londonban élő özvegye levélben válaszolt, dr. Basch Loránd pedig Krúdy és a Baumgarten-alapítvány kapcsolatáról szá­molt be.

Költők tisztelgése

1939-ben az író hívei java­solták, hogy az óbudai Kecs­ke utcát nevezzék el Szindbád álmodójáról. A kérést akkor elutasították, Krúdy csak a felszabadulás után kapott utcát. Az Emlék­könyv érdekes fejezete Kozocsa Sándor bibliográfiája, amely nemcsak adatokat kö­zöl, hanem néhány soros összefoglalókban a cikkek, bí­rálatok tartalmáról is tájé­koztat. A Levelesláda feje­zetben ismeretlen Krúdy-levelek látnak napvilágot. Köl­tők tisztelgése cím alatt harminc Krúdyhoz írt verset is olvashatunk majd, köztük Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula és Illyés Gyula verseit. A Késői beszélgetések cí­mű fejezet magnetofonszala­gon rögzített anyagot közve­tít. Tóbiás Áron, a Szabó Ervin Könyvtár kiadásában megjelenő Emlékkönyv szer­kesztője felkereste Krúdy barátait, írótársait, életének egykori tanúit, akik érdekes adalékokkal gazdagították a Krúdy-életrajz nyersanyagát. Magnetofonra mondta emlé­keit: Csathó Kálmán, Kellér Andor, ifjabb Krúdy Gyula és még sokan mások.

Az Emlékkönyvet gazdag fotóanyag illusztrálja. A címlapon Szabó Iván Krúdy síremlék-reliefjét: Szindbádot, a hajóst láthatjuk majd, a borítólap túlsó oldalán pe­dig az óbudai szomszédokkal beszélgető írót. Így fejezi ki a címlap a kötet alapgondo­latát: valóság és álom egy­ségét Krúdy Gyula életmű­vében.

d. t.

 

(Esti Hírlap, 1963/31. /február 6./ 2. p.)