SZINDBÁD
|
|
|
|
|
|
Stief Magda |
Dayka Margit és Latinovits Zoltán |
A film egyik főszereplője: Ruttkai Éva |
Jókai, Mikszáth, Móricz, Kosztolányi regényeiből sok tucat film született.
Krúdy
Gyula Szindbád-ját csak most merte megfilmesíteni egy bátor szívű és
képzeletű, fiatal rendező: Huszárik Zoltán.
Dehát ki is volt Szindbád?
Maga Krúdy
Gyula? Vagy az író költői alteregója? Bizonyos S. S. úr, vidéki agglegény, aki
– Krúdy Gyula szerint – időnként évekre eltűnt, majd váratlanul, föltehetően az
éji órákban, megjelent az író szobájában, hogy elmondja újabb hódításait és
lódításait? Esetleg S. S. úr sem létezett? Ő is csak költött személy, mint
Krúdy akárhány regényalakja? Lehetséges, hogy az író nemlétező
figurát választott modellül?
Ki is volt
Szindbád, az író és hajós, keleti mesék elvarázsolt királya s dülöngélő kocsmaszobák
lakója; aki annyi nőt szeretett, mint égen a csillag, s annyiszor csalódott,
hogy más régen belepusztult volna; aki mindig utazott és sohasem érkezett el
sehová; aki mindent kipróbált, ami emberi, de nem tudott megnyugodni se az
örömben, se a szenvedésben; aki álmatag kóborlásai közben oly magától
értetődően tűnt fel a múltban és a jelenben, a valóságban és a képzeletben,
mintha a szellemalakká változás az ember legköznapibb tulajdonsága lenne; aki
folyton zenét hallott, szelíd tájakat és furcsa lelkeket idéző zenét, míg maga
is valami szép, távoli és felejthetetlen dallammá változott?
Ki volt
Szindbád?
Ha a
kérdésre könnyű válasz adódnék, a regényt már régen megfilmesítették volna.
Hiszen
azonkívül, hogy Krúdyt megfilmesíteni nehéz, majdnem lehetetlen, Szindbád
világa lebegő árnyalakjaival, a közelképekben is távolinak látszó óbudai és
felvidéki utcasoraival, szertelenül csapongó emlékképeivel, tér- és
időváltásaival szinte egyenesen filmre kívánkozik.
Huszárik
Zoltán, a festő-rendező, aki Elégia című kisfilm-remekével szerzett
világhírnevet, már évek óta foglalkozik Krúdyval.
De
beszélni róla ő sem tud.
Szindbád,
mint a legújabb játékfilm hőse is, megőrizte titokzatosságát.
A film már
a vágóasztalra került, amikor a rendező még nem döntötte el, mi legyen a címe? „Szökés
az életből”? Vagy „Szökés a halálból”? Hiszen Krúdynál oly egyremegy: élet, vagy halál. S vajon a hős idézi-e fel az
emlékeit? Vagy az emlékek idézik fel a hőst, aki átélte őket? S Szindbád mikor
azonos önmagával? Jellemének melyik variációjában? Vagy a változatok
sokfélesége teremti meg magát a jellemet? S mi fontosabb? A hős, a történet, a
hangulat, a festői képek, vagy a zene?
Csak a
tényeket tudjuk.
A film
hossza kétezerkétszáz méter. Színes anyagra készült.
A jeleneteket Budapesten, Bécsben, Selmecbányán, Szepesváralján
forgatták. A főszereplők: Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Dayka
Margit, Nagy Anna, Balogh Zsuzsa. És még sokan mások. Egy
tüllfátyol-kalapos kóristanő. Egy kenyereslány. Egy ficsúr, ezüstgombos
sétapálcával. Egy fiakkeres ... Ők is mind
főszereplők.
Alighanem
ez a szép rejtélyesség is ígéret arra, hogy a Szindbád-ból
kitűnő film született.
|
|
|
|
|
Interieur egy régi házban |
Kései látogató |
A temetőkertben (Szegedy Erika) MÜLLER MAGDA FELVÉTELEI |
– i p –
(Nők Lapja, 1971/40. /október 2./ Címlap, 16-17. p.)