A KÖNYVNAP KÖNYVEI

[…]

Krudy Gyula:

A magyar jakobinusok

Meglepő könyv. Mégpedig nem annyira tárgya, mint felfogása révén. Az, hogy Krudy a múlt nagy romantikusa, a múltnak e forradalmi romantikájával is felkínálkozó epizódjához, Martinovicsok összeesküvéséhez hozzányúl, nem meglepő. A regény hangulata valóban Krudy romantikájáé, ódon bécsi vendégfogadókban, a császári palota hűvös és titkos folyosóin, a pesti Dunaparton, kolerás külvárosokban és nyüzsgő báltermekben játszódik le a történet, titokzatos francia küldöttek bukkannak fel, arcukat köpenyükkel eltakaró forradalmárok és rendőrkémek cikkáznak a naftalámpák halvány fényében. Idilli mese-e az egész összeesküvés, a még meg sem született magyar polgárság e legpolgáribb forradalmi kísérlete? Szó sincs róla. Maga Martinovics meglepetésszerűen elárulja az utolsó lapon a mozgalomnak — és egyszersmind a könyvnek — a titkát: „Mindig csak terveztünk, mindig csak reménykedtünk, hogy majd magától mozdul meg a föld a lábaink alatt. Gyűlésbe gyűltünk és titokban kopogtattunk az ajtókon, holott fejszével kellett volna mennünk a bezárt kapuknak. Könyveket írtunk, melyeket rajtunk kívül csak a titkos rendőrség olvasott: a néppel nem tudtuk megértetni magunkat.” Krudy romantikus művészete ezzel a nagyszerű beismeréssel nő egyszerre önmaga fölé, népivé és realistává. (Népszava).

[…]

k–i–e

 

(Szabad Nép, 1948/123. /június 1./ 6. p.)