„A vörös postakocsi.”

 

Krúdy Gyula legújabb munkája: A vörös postakocsi, nagyobb port vert fel regényolvasó közönségünk körében, mint hasonló nevű, de igazi postakocsi társai a legporosabb országúton. Hallottuk, hogy ennyi meg ennyi ezer példány kelt el belőle. Igaz, hogy ez a könyv is elég elmésen, itt-ott finoman van írva, – de -mint regénynek – alig van meséje, gerince, lazán egymás mellé illesztett, széles ecsetkezeléssel pingált hangulatképekből áll, s ezért – rövidsége ellenére is – hosszúnak tetszik. A francia kastély – Krúdy előbbi regénye, bár ez az eredendő hiba abban is mutatkozik – jobban elgondolt, gondosabban megszerkesztett munka. Félős, hogy Krúdy – ki a lehető legkülöncködőbb tárcarajzokon kezdte – megint nagyon beletéved a modorosságba, ha nem próbálkozik meg épkézláb mesék megkomponálásával. Ebben az új regényben is két nő szerepel egymás mellett, két vidéki színésznő, s egy Sindbad-féle regényhős – olyanformán, mint A francia kastély-ban. De a regényhős epizód-alak marad, – a miért, miért nem címet adó vörös postakocsi sem tud kivergődni az epizód jelentéktelenségéből – s a végén egy tökéletlen kis szerkesztő, Rezeda úr, mutatkozik be hős gyanánt, a nélkül, hogy a hőshöz illő érdekességre tudna szert tenni. Steinné asszonyság szeretkező háza visszatetsző rajz – akad még néhány érzékies ízléstelenség is – és sehogyan se fér meg az ízlés határai közt az a túlzó készség (a mi pedig valószínűleg A vörös postakocsi népszerűségének magyarázata) a mellyel az írni igazán jól tudó szerző napjaink divatos szereplőit, – Gombaszögi Fridát, meg Márkus Emíliát, Heltai Jenőt és Salgó Ernőt s a többit – emlegeti minduntalan. Regényirodalmunkban nem jelent számba vehető gyarapodást A vörös postakocsi.

A könyv Singer és Wolfner-ék kiadása. Ára 4 korona.

–ly.

 

(Uránia, 1913/11. /november/ 468. p.)