Krúdyzmus vagy bolsevizmus? Krúdy Gyula azok közé a hosszú lére eresztett stílusú írók közé tartozik, akik mesteri munkát produkálnak abban,
miként lehet egy témátlan, szétfolyó históriából regény-limonádét gyártani.
Krúdy az előkelő hangulatok, a múltba
mélázó merengés lovagja volt a régi jó időkben és íme
az októberi forradalom után írt egy múltgyalázó cikket, amelyért a Magyar Múzsa
ki is közösítette őt az irodalomból.
De ezzel még nincs befejezve Krúdy bűnlajstroma. Ne
csodálkozzunk rajta, ha ebből a biedermeier-limonádé-íróból,
aki a márciusi ifjakat szemérmetlen krúdyzmussal »csepűrágók«-nak, Petőfit pedig »félbolond megkótyagosodott«-nak nevezte, ha ebből a Krúdyból a bolsevizmus alatt is
kikívánkozott az isteni tehetség. Ezúttal a vörös címlapú Pesti Futár vezércikkében szólalt meg. Előttünk fekszik a kedves
futár 1919 május 16-iki száma. Rajta a felelős szerkesztő
neve: Nádas Sándor. A tartalma olyan
vörös, mint amilyen fehérre mázolt ma. De a közvélemény nálunk megtűri, sőt
támogatja az ilyen utcasárból élő szennylapokat.
Ebbe a számba írt az arisztokrata Krúdy Gyula vezércikket! Leírja Milyen
Magyarország a kommün alatt. Boldog ország, állapítja meg Krúdy Gyula május
16-án, az ellenforradalmárok akasztásának idején. A régi
»ősvilág« hála Istennek letűnt! Szép kis idők is voltak azok! Csupa buta
magyar dzsentri
duhajkodott az országban. Más nem is volt. De a terrorfiúk szelíd
kommünje boldogságot hozott, hisz »grófok és zsidók
elvtársnak szólítják egymást«.
Ezek után megértjük, hogy a Kisfaludy-Társaság miért nem
akarta tagjainak sorában üdvözölni Krúdy Gyulát.
n. a.
(Volt annak egyéb oka is: az író tökéletes
tehetségtelensége.
Szerk.)
(Magyar Múzsa, 1920/4. /február 15./ 193-194. p.)