Könyvespolc

Krudy Gyula: Az arany meg az asszony

A kis egyfelvonásos színdarab a Színjátszóit Könyvtára sorozat 68. füzeteként jelent meg. Tematikája rendkívül érdekes. Krudynak szinte az egyetlen olyan műve, mely szigorúan ragaszkodik a színpad speciális törvényeihez; hangulatában, felépítésében mégis megőrzi Krudy regényeinek, novelláinak egyedülálló sajátosságait.

A színdarab a Felvidéken játszódik a XV. században, Lőcse városában. A táj, a város sokszor előfordul az író más műveiben is (éreztetve velünk részben a mikszáthi hagyomány hatását), de nem úgy, nem olyan formák között, ahogyan azt például Mikszáthnál megszoktuk és tapasztaljuk (Fekete Város), hanem a környezetet feloldva egy különleges atmoszférában, az álom és a valóság határmesgyéjén álló állapotban, ami megadja Krudy művészetének irodalmunkban magában való jellegét, ízét.

Krudy nem tud egészen elszakadni a mikszáthi hagyománytól, de már megmaradni sem tud mellette. Kora s osztálya gyermeke ő is, mely kor és osztály — időben átnyúlva egészen a Horthy-korszakba —, alapvetően más, mint Mikszáth korában volt. S Krudy nem tud szabadulni osztálya kötöttségeitől: látja a társadalom romlottságát, a rendszer züllöttségét, de igazán nem mer szembenézni vele, s nem is tud végleg leszámolni ezzel a világgal. A valóság megoldatlan problémáit feloldja az álmok, a valóságfeletti — de a valóságból táplálkozó — álmok birodalmában. Művészete szimbolikus értelmet kap, ám e szimbolizmus, specifikus, izolált volta miatt nem mindig hozhat megnyugtató megoldást még az író számára sem.

«Az arany meg az asszony» Krudy remekbeszabott, a realizmushoz közelálló írásai közé tartozik. Lényegében benne Wolfang, lőcsei kereskedő és Kázmér király zsoldosa harca a feudalizmus és a feltörekvő polgárság harcának ábrázolásává izmosodik. Krudy jól látja az erőviszonyokat — a feudalizmus még erős, a polgárság nem tud pusztán hatalmával győzni ellene, cselhez folyamodik hát s a házba betolakodott farkast önmaga vermébe pottyantja, míg végül az asszonycsábító feudális kalandort a feudalizmus törvényei törik kerékbe pénzhamisítás vádjával illetvén személyét.

Ám Krudy messzibbre lát ennél: Wolfang embertelenségét is megrajzolja jelezvén, nincs lezárva az út — az emberségesebb gazember győzött csupán, az ügyesebb, a ravaszabb s nem a becsületesebb, így Anna, az öreg polgár fiatal felesége megmenekül ugyan a feudális züllés mocsarától, de boldogságot nem kaphat az öreg uzsorás kereskedő mellett. Az író nyitva hagyja a kaput, nem kapunk végső megoldást. De ebben a megoldatlanságban mindenképpen haladó tendenciát, a hű valóságábrázolásra való törekvést kell látnunk.

Krudy a magyar nyelv legnagyobb művészei közé tartozik. Stílusának csodálatos varázsa kis színdarabjában is teljes fényével csillog, hogy gyönyörködtesse a hallgatót. Kultúrházainknak, kultúrcsoportjainknak a jó előadás reményében ajánljuk a kis színdarab bemutatóját.

(papp [Zoltán])

(Viharsarok, 1954/210. /szeptember 5./ 4. p.)