A legújabb Krúdy-anekdota

 

Krúdy Gyulát valóságos legen­dakor veszi körül.. A legújabb, ró­la szóló anekdota, az ÉS május 31-i számában, Balázs Sándor tol­lából született: az írót több barát­jával egy erősen megterhelt konf­lis a Gerlóczy utca városházi frontjára szállítja, az Arany Sas fogadóba, melynek tágas udvarán éppen két kóberes szekér álldo­gál. Ott fogyasztják el egy hajna­lon az éppen elkészült húslevest.

Csakhogy sajnos a várostörté­net szerint a Gerlóczy utcában so­hasem volt fogadó. Legfeljebb egy mulató, a régi Folies Caprices. A párhuzamos – egykor Dalmady Győzőről –, most Vitkovics Mihályról elnevezett utcában, a tízes számú műemlék-házban volt ugyan egy szálló, de annak csepp udvarán még egy hordártargonca sem tudott volna megfordulni. De meg különben sem volt meleg­konyhája. A közelben állt – a mostani Szovjet Kultúra Háza Semmelweis utcai oldalán – az Arany Sasról cégérezett nagy be­szálló fogadó, híres étteremmel. Ám az épületet még 1894-ben le­bontották, hogy helyére Czigler Győző felépítse a régi Országos Kaszinót. Ez volt az az év, mikor Krúdy az érettségi előtt megszö­kött az apai házból, hogy munka­társa legyen a Debreceni Ellenőr­nek. Tizenhat éves volt. Eszerint az Arany Sas is kiesik.

Hol lehetett hát az eset színhe­lye? A két szekér egészen gya­nús: a század elején már nemhogy a Belvárosban, még a Rákóczi úti régi beszálló fogadókba sem for­dultak be, sem szekerek, sem fo­gatok Keressük másutt, Krúdy kedvelt helyein: például a Révay utcai Erdélyi Borozóban (most az Operaház klubja van benne). Ámde ott sem valószínű, hogy éj­fél után nekiláttak volna a sok­órás, lassú főzést igénylő húsle­vesnek. A hajnali vendégek in­kább a szokásos korhelylevest igé­nyelték: a bablevest, a káposztale­vest vagy akár a borsos borlevest. Nem jöhet számba a mai Bajcsy-Zsilinszky úton a London szállo­da sem (troli végállomás van a helyén), sem a Bécsi serház, a mai Majakovszkij utcában. Ezek nem voltak éjjeli kocsmák, tízóraival kezdte konyhájuk a napot. Vol­tak ugyan Krúdynak bizonyos bensőséges hölgyismerősei is, kik­nek házában a lányok kedvéért bőséges konyhát vezettek, – bár rendkívül szokatlan – talán hajnali húslevest is főztek: ám e lányosházak udvarán bizonyos, hogy nem lézengett kóberes sze­kér.

Ajánlom: tegyük ez anekdotát a többi Krúdy-legenda közé.

Barkóczi Péter

 

(Élet és Irodalom, 1975/24. /június 14./ 2. p.)