A legújabb Krúdy-anekdota

Krúdy Gyulát valóságos legendakor veszi körül.. A legújabb, róla szóló anekdota, az ÉS május 31-i számában, Balázs Sándor tollából született: az írót több barátjával egy erősen megterhelt konflis a Gerlóczy utca városházi frontjára szállítja, az Arany Sas fogadóba, melynek tágas udvarán éppen két kóberes szekér álldogál. Ott fogyasztják el egy hajnalon az éppen elkészült húslevest.

Csakhogy sajnos a várostörténet szerint a Gerlóczy utcában sohasem volt fogadó. Legfeljebb egy mulató, a régi Folies Caprices. A párhuzamos – egykor Dalmady Győzőről –, most Vitkovics Mihályról elnevezett utcában, a tízes számú műemlék-házban volt ugyan egy szálló, de annak csepp udvarán még egy hordártargonca sem tudott volna megfordulni. De meg különben sem volt melegkonyhája. A közelben állt – a mostani Szovjet Kultúra Háza Semmelweis utcai oldalán – az Arany Sasról cégérezett nagy beszálló fogadó, híres étteremmel. Ám az épületet még 1894-ben lebontották, hogy helyére Czigler Győző felépítse a régi Országos Kaszinót. Ez volt az az év, mikor Krúdy az érettségi előtt megszökött az apai házból, hogy munkatársa legyen a Debreceni Ellenőrnek. Tizenhat éves volt. Eszerint az Arany Sas is kiesik.

Hol lehetett hát az eset színhelye? A két szekér egészen gyanús: a század elején már nemhogy a Belvárosban, még a Rákóczi úti régi beszálló fogadókba sem fordultak be, sem szekerek, sem fogatok Keressük másutt, Krúdy kedvelt helyein: például a Révay utcai Erdélyi Borozóban (most az Operaház klubja van benne). Ámde ott sem valószínű, hogy éjfél után nekiláttak volna a sokórás, lassú főzést igénylő húslevesnek. A hajnali vendégek inkább a szokásos korhelylevest igényelték: a bablevest, a káposztalevest vagy akár a borsos borlevest. Nem jöhet számba a mai Bajcsy-Zsilinszky úton a London szálloda sem (troli végállomás van a helyén), sem a Bécsi serház, a mai Majakovszkij utcában. Ezek nem voltak éjjeli kocsmák, tízóraival kezdte konyhájuk a napot. Voltak ugyan Krúdynak bizonyos bensőséges hölgyismerősei is, kiknek házában a lányok kedvéért bőséges konyhát vezettek, – bár rendkívül szokatlan – talán hajnali húslevest is főztek: ám e lányosházak udvarán bizonyos, hogy nem lézengett kóberes szekér.

Ajánlom: tegyük ez anekdotát a többi Krúdy-legenda közé.

Barkóczi Péter

(Élet és Irodalom, 1975/24. /június 14./ 2. p.)