Sietek válaszolni Négyesy
László tisztelt barátom
nyílt levelére.
Véleményünk Krúdy Gyuláról teljesen megegyezik: mint íróról és mint a közélet
emberéről egészen egyformán gondolkodunk róla. Még abban is egyet értek vele,
hogy azzal az íróval, aki a föntebb lenyomtatott együgyű és nemzetgyalázó cikket
írta, a Magyar Múzsa nem állhat szóba. Tovább azonban nem mehetek. Irodalmi
folyóiratnak a kritika nemcsak joga, hanem kötelessége is, s ha az író
eljátszotta is hitelét nemzete előtt s ezzel azt a jogát, hogy meg várhassa a
kritikától, hogy foglalkozzék műveivel: számunkra megmarad az a kötelesség, hogy
azoknak esztétikai értékét vagy értéktelenségét kimutassuk. Az irodalmi becs
független írójuk erkölcsi értékétől – nekünk pedig csak az előbbivel van
dolgunk. Az erkölcsi szempontot csak akkor kellett volna belevegyítenem, ha
Krúdy irodalmilag értékes könyvet írt volna. Ekkor meg kellett volna mondanom
olvasóimnak, hogy Krúdy nem az az író, akinek művéért magyar ember pénzt adhat,
akit bármi módon is támogathat. Ilyen csoda azonban nem történt, s ha volt is
valakinek kedve megvenni vagy elolvasni Krúdy új könyvét, bírálatom után
mindenesetre elment a kedve. Azt hiszem, Krúdy igen hálás volna nekem, ha
politikai múltja miatt lemondanék arról, hogy könyveivel foglalkozzam. Ezt a
szolgálatot azonban nem teszem meg neki.
Császár Elemér.
(Magyar Múzsa, 1920/3. /február 1./ 137. p.)