Tisztelt
Szerkesztőség!
Baj van a koronatanúkkal
Krúdy koronatanúi címmel
Antalffy
Gyula tárcája a Szindbád világát feltáró könyvnek hibájául rója fel, hogy
rögzíti azt a hamis Krúdy-képet is, amely különböző legendák hatására a szelíden
álmodozó írót duhajnak, korhelynek, iszákosnak ábrázolja. Az a véleménye, hogy
a »Krúdy világa« még szaporítja is e legendákat. »Az egyik visszaemlékező
szerint előfordult — írja —, hogy csütörtöktől vasárnapig megállás nélkül
fröccsözött, a másik szerint napi négy-öt liter bort ivott meg«, és így tovább.
Antalffy óva int bennünket, ne őnekik higgyünk, hanem
a koronatanúknak, akiket öccse, Krúdy Péter szedett névsorba, önmagát is
felvéve a listára. Na, jó! Hát akkor lapozzuk fel a szép kötet 33-ik oldalát,
ahol Krúdy Péter könyvéből találunk egy részletet. Ebben a fő-fő koronatanú
egy több napig tartó kiruccanás emlékét idézi fel. E »leggavallérosabb nyíri
muri« alkalmával az első éjjel Gyula úrral bemászkálták a főváros összes jó
és rossz helyeit és reggel felé már a városligeti Gregorits-vendéglőben
sörözgettek. Onnan Krúdy Gyula ötletére kihajtattak a Nyugatihoz, vonatra
ültek és felutaztak Bécsbe, hogy ott folytassák a mulatozást. Éjfélkor már a Ronacherben folyt a dáridó, ott csapott csúcsba a két nap
óta tartó ricsajozás. »Gyula féktelen és vad volt« — jegyzi meg a bátyja, a
cigányokat fél lábra állította és rájuk parancsolt, hogy kurjongassanak. Így
számol be a koronatanú az emlékezetes mulatozásról és ehhez képest, akárhogy
nézzük, a hamis legendának minősített csütörtöktől–vasárnapig tartó fröccsözés
csak jelentéktelen, ártatlan szórakozásnak hat. Ugyancsak a fivér, Krúdy Péter
könyvéből egy másik idézet egy nyilvános mulatóbeli kábulatos és mámoros
bacchanáliáról tesz említést. Ezek után az ember nem lát tisztán. Vajon a koronatanúk
gyártották-e a legendákat, vagy a legendagyártók visszaemlékezései felelnek-e
meg a valóságnak?
Szerintem bizonyíték nélkül semmire nem lehet rásütni a
hamis legenda vádját. Ha egy esetről ketten is állítják, hogy megtörtént velük,
az még nem bizonyítja, hogy egyikükkel sem történt meg, nyugodtan
megtörténhetett mindkettőjükkel. Attól a Krúdytól, aki jókedvében annyira
begerjedt, hogy a cigányokat fél lábra állította és kurjongattatta, attól az
is kitelhetett, hogy egyszer falhoz vágott egy sörösüveget És aki egyszer már
falhoz vág egy sörösüveget, az talán más alkalommal is megismételheti ezt a
műveletet.
A koronatanúk vallomásai egyébként is nagyon ellentmondóak.
Például Kárpáti Aurél soha nem látta ittasnak Krúdyt, de már Hubert úr, a
kedvenc főpincér, aki szintén évtizedig élt az író közelében, Tóbiás Áron
kérdésére, hogy látta-e részegen valaha Krúdy Gyulát, azt feleli: — Reggel,
amikor hazajött, sokszor nagyon az volt. Kapatos is. Mindez csak azt bizonyítja,
hogy egy ilyen sokszínű egyéniséget, mint Krúdy Gyulát, többen többféleképpen
is láthattak.
Tehát baj van a koronatanúkkal.
Kellér Dezső
(Magyar
Nemzet, 1964/116. /május 20./ 5. p.)