Tisztelt Szerkesztőség!

Baj van a koronatanúkkal

Krúdy koronatanúi címmel Antalffy Gyula tárcája a Szindbád világát feltáró könyvnek hibájául rója fel, hogy rögzíti azt a hamis Krúdy-képet is, amely külön­böző legendák hatására a sze­líden álmodozó írót duhajnak, korhelynek, iszákosnak ábrá­zolja. Az a véleménye, hogy a »Krúdy világa« még szaporít­ja is e legendákat. »Az egyik visszaemlékező szerint előfor­dult — írja —, hogy csütörtök­től vasárnapig megállás nélkül fröccsözött, a másik szerint napi négy-öt liter bort ivott meg«, és így tovább. Antalffy óva int bennünket, ne őnekik higgyünk, hanem a koronata­núknak, akiket öccse, Krúdy Péter szedett névsorba, önma­gát is felvéve a listára. Na, jó! Hát akkor lapozzuk fel a szép kötet 33-ik oldalát, ahol Krúdy Péter könyvéből találunk egy részletet. Ebben a fő-fő koro­natanú egy több napig tartó kiruccanás emlékét idézi fel. E »leggavallérosabb nyíri muri« alkalmával az első éjjel Gyu­la úrral bemászkálták a fővá­ros összes jó és rossz helyeit és reggel felé már a városli­geti Gregorits-vendéglőben sörözgettek. Onnan Krúdy Gyu­la ötletére kihajtattak a Nyu­gatihoz, vonatra ültek és fel­utaztak Bécsbe, hogy ott foly­tassák a mulatozást. Éjfélkor már a Ronacherben folyt a dáridó, ott csapott csúcsba a két nap óta tartó ricsajozás. »Gyu­la féktelen és vad volt« — jegyzi meg a bátyja, a cigá­nyokat fél lábra állította és rá­juk parancsolt, hogy kurjon­gassanak. Így számol be a ko­ronatanú az emlékezetes mula­tozásról és ehhez képest, akár­hogy nézzük, a hamis legen­dának minősített csütörtöktől–vasárnapig tartó fröccsözés csak jelentéktelen, ártatlan szórakozásnak hat. Ugyancsak a fivér, Krúdy Péter könyvé­ből egy másik idézet egy nyil­vános mulatóbeli kábulatos és mámoros bacchanáliáról tesz említést. Ezek után az ember nem lát tisztán. Vajon a koro­natanúk gyártották-e a legen­dákat, vagy a legendagyártók visszaemlékezései felelnek-e meg a valóságnak?

Szerintem bizonyíték nélkül semmire nem lehet rásütni a hamis legenda vádját. Ha egy esetről ketten is állítják, hogy megtörtént velük, az még nem bizonyítja, hogy egyikükkel sem történt meg, nyugodtan megtörténhetett mindkettőjük­kel. Attól a Krúdytól, aki jó­kedvében annyira begerjedt, hogy a cigányokat fél lábra ál­lította és kurjongattatta, attól az is kitelhetett, hogy egyszer falhoz vágott egy sörösüveget És aki egyszer már falhoz vág egy sörösüveget, az talán más alkalommal is megismételheti ezt a műveletet.

A koronatanúk vallomásai egyébként is nagyon ellent­mondóak. Például Kárpáti Aurél soha nem látta ittasnak Krúdyt, de már Hubert úr, a kedvenc főpincér, aki szintén évtizedig élt az író közelében, Tóbiás Áron kérdésére, hogy látta-e részegen valaha Krúdy Gyulát, azt feleli: — Reggel, amikor hazajött, sokszor na­gyon az volt. Kapatos is. Mind­ez csak azt bizonyítja, hogy egy ilyen sokszínű egyéniséget, mint Krúdy Gyulát, többen többféleképpen is láthattak.

Tehát baj van a koronata­núkkal.

Kellér Dezső

 

(Magyar Nemzet, 1964/116. /május 20./ 5. p.)