Az
Asszonyságok díjának titkai
A
könyv 1919-ben jelent meg egy kérészéletű intézetnek, a kalandorságokra
hajlamos Rácz Vilmos vállalatának
kiadványaként.
Cholnoky László a Nyugatban elbűvölten számolt be a regényről: „Következnek
Krúdy csodálatos látomásai, átszőve a drága aforisztika
legdrágább aranyával... Dickens, Hoffmann és Krúdy, ők hárman tudják szívedre
hinteni a legtündöklőbb szomorúságot, ők ismerik a bűvös erejű mondatokat,
amelyek rózsaszínű örömeid közül is visszacsalogatnak elmúlt, névtelen
szomorúságaid közé...”
Erről
a könyvcsodáról szeretnék vallomást tenni. Fiatalon elhunyt könyves barátom
egy régi zimankós novemberi este beállított lakásomra, s a nagy csemegét
hozta. Cserére ajánlotta Szabolcsi Bence Zenei lexikonáért.
Mondanom sem kell, hogy a csere azonnal létrejött. Kérdezősködéseimre azonban
nem tudott vagy nem akart választ adni: hogyan és honnan került hozzá ez a
különleges példány, amelyről ekkor még egyikünk sem tudta, hogy a ritkaságok
ritkasága, ugyanis csupán egyetlen illusztrált kötet
készült.
Az
Asszonyságok díjának ez az egyetlen példánya
vöröses-lila színű papírkötésben maradt meg. A proust-i
és joyce-i jelzőkkel illethető műhöz Hornyánszky
Miklós készített színes borítólapot, a belső illusztrációkat
részben ő, részben Szada István készítette.
Hornyánszky hátlapjának sötét
árnyalt tónusa a regény hangulatát jobban kifejezi, szerintünk azonban Szada
István rajzai krúdysabbak, ezért találóbbak és művészibbek.
A könyv borítóját a címlapot védő szennylap követi, ezen Krúdy jellegzetes lila
tintával írt, nem mindennapi ajánlása: Miklósnak,
akivel együtt írtuk a könyvet. 1919. Karácsony. Gyula.
Óriási
elismerés ez, hiszen az író az illusztráló művész ihletett munkáját a saját
alkotásával egyenértékűnek tartotta. Milyen meggondolás vezette Krúdyt, hogy –
amint a dedikáció bizonyítja – az unikumot Hornyánszkynak
adta? Erre a kérdésünkre bizonyára sohasem kapunk, de nem is kaphatunk választ.
Barátommal
később elindultunk az akkor még élő Szada felkeresésére. Annyit sikerült megtudni
róla, hogy a Molnár utca egyik kis, eldugott trafikjában lehet megtalálni.
Amikor elkezdtük vallatni a múltjáról, boldogan és büszkén tárta ki
szívét-lelkét a soha el nem felejthető íróbarátról. Tőle tudtuk meg, hogy a
kötet „egyetlen példányban készült, a levonatok után a kliséket
megsemmisítették”. Érdekes, hogy Krúdy egy évvel később kiadott Álmoskönyvét
is Szadával illusztráltatta, valamint ugyanabban az évben megjelent
tárcagyűjteményének (A Miatyánk évéből) borítólapját is vele készíttette.
Egyébként
az Asszonyságok díjának erről a nevezetességéről
egyetlen forrás sem tesz említést, sőt még az író örökösei sem tudtak róla.
Végezetül
hadd jegyezzem még fel, hogy Krúdy tervezte ugyan a regény folytatását, Mindenszentek
címmel, de sohasem írta meg
Kozocsa
Sándor
(Magyar Hírlap,
1973/359. /december 31./ 8. p.)