Az Asszonyságok díjának titkai

 

A könyv 1919-ben jelent meg egy kérészéletű intézetnek, a kalandorságokra hajlamos Rácz Vilmos vállalatának kiadványa­ként. Cholnoky László a Nyugat­ban elbűvölten számolt be a re­gényről: „Következnek Krúdy csodálatos látomásai, átszőve a drága aforisztika legdrágább ara­nyával... Dickens, Hoffmann és Krúdy, ők hárman tudják szí­vedre hinteni a legtündöklőbb szomorúságot, ők ismerik a bű­vös erejű mondatokat, amelyek rózsaszínű örömeid közül is visszacsalogatnak elmúlt, névtelen szomorúságaid közé...”

Erről a könyvcsodáról szeret­nék vallomást tenni. Fiatalon el­hunyt könyves barátom egy régi zimankós novemberi este beállí­tott lakásomra, s a nagy csemegét hozta. Cserére ajánlotta Szabol­csi Bence Zenei lexikonáért. Mondanom sem kell, hogy a cse­re azonnal létrejött. Kérdezősködéseimre azonban nem tudott vagy nem akart választ adni: ho­gyan és honnan került hozzá ez a különleges példány, amelyről ekkor még egyikünk sem tudta, hogy a ritkaságok ritkasága, ugyanis csupán egyetlen illuszt­rált kötet készült.

Az Asszonyságok díjának ez az egyetlen példánya vöröses-lila színű papírkötésben maradt meg. A proust-i és joyce-i jelzőkkel il­lethető műhöz Hornyánszky Mik­lós készített színes borítólapot, a belső illusztrációkat részben ő, részben Szada István készítette.

Hornyánszky hátlapjának sötét árnyalt tónusa a regény hangu­latát jobban kifejezi, szerintünk azonban Szada István rajzai krúdysabbak, ezért találóbbak és mű­vészibbek. A könyv borítóját a címlapot védő szennylap követi, ezen Krúdy jellegzetes lila tintá­val írt, nem mindennapi ajánlá­sa: Miklósnak, akivel együtt ír­tuk a könyvet. 1919. Karácsony. Gyula.

Óriási elismerés ez, hiszen az író az illusztráló művész ihletett munkáját a saját alkotásával egyenértékűnek tartotta. Milyen meggondolás vezette Krúdyt, hogy – amint a dedikáció bizo­nyítja – az unikumot Hornyánszkynak adta? Erre a kérdésünkre bizonyára sohasem kapunk, de nem is kaphatunk választ.

Barátommal később elindul­tunk az akkor még élő Szada fel­keresésére. Annyit sikerült meg­tudni róla, hogy a Molnár utca egyik kis, eldugott trafikjában lehet megtalálni. Amikor elkezd­tük vallatni a múltjáról, boldo­gan és büszkén tárta ki szívét-lelkét a soha el nem felejthető íróbarátról. Tőle tudtuk meg, hogy a kötet „egyetlen példány­ban készült, a levonatok után a kliséket megsemmisítették”. Ér­dekes, hogy Krúdy egy évvel ké­sőbb kiadott Álmoskönyvét is Szadával illusztráltatta, valamint ugyanabban az évben megjelent tárcagyűjteményének (A Miatyánk évéből) borítólapját is vele ké­szíttette.

Egyébként az Asszonyságok díjának erről a nevezetességéről egyetlen forrás sem tesz említést, sőt még az író örökösei sem tud­tak róla.

Végezetül hadd jegyezzem még fel, hogy Krúdy tervezte ugyan a regény folytatását, Mindenszen­tek címmel, de sohasem írta meg

Kozocsa Sándor

 

(Magyar Hírlap, 1973/359. /december 31./ 8. p.)