SZERDA A TV-BEN

Bálint Lajos színházi írásainak nemrég megjelent harmadik kötetében, a Vastapsban van egy visszaemlékezés Krúdy Gyuláról. A magyar próza e kiváló mestere panaszosan mondta el egy ízben Bálintnak, hogy hiába próbálja, nincsen szerencséje a drámával, hogy úgy látszik, ő már sohasem fogja meghódítani a színpad világát. Klasszikus értelemben vett nagy drámát tényleg nem írt, néhány, az ő sajátos lírájával átszőtt színpadi mű mégiscsak kikerült a keze alól, és – évtizedekkel halála után – mégiscsak sikert ért el. Elég, ha csak A vörös postakocsi előadásszériájára emlékeztetünk a Vígszínházban, vagy Az arany meg az asszony című egyfelvonásosának népszerű operaváltozatára.

Ez utóbbi művét most a televízió jóvoltából ismét láthatjuk – nem az operaváltozatot tehát, hanem az eredetit: ezt viszont igen sok zenével. Bácskai György csaknem az egész mű mögé stílusos aláfestő zenét komponált, ezt azért is említjük meg mindjárt, mert a Krúdy-szövegek színpadra állításának titka, úgy látszik abban van, hogy ami a szöveg költőiségéből a dramatizációban szükségképpen elvész, azt színpadi zenével kell pótolni. Félix László – akiknek ez az első nagyobb, önálló rendezése a televízióban – éppen e titok felismerésével nyert csatát: a játék híven őrzi az eredeti krúdys hangulatot. Mert hiába vitte az író a történetet a XVI. századba, a játék ugyanúgy a múlt századvég hangulatának költői megfogalmazása, mint Krúdy bármelyik felvidéki története.

Jó ötlet volt a főszerepet Pap Évára osztani: finom nőiessége és halk gesztusai szinte predesztinálják erre a feladatra. De igen jól beletalált a stílusba Benkő Gyula és Koncz Gábor is. Nemcsak a Krúdy-írások nagyszámú híveinek, de valamennyi nézőnek szívesen ajánljuk ezt a gonddal televízióra vitt, megejtően költői históriát.

L[ukácsy]. A[ndrás].

(Magyar Hírlap, 1969/278. /október 8./ 9. p.)