Bevezetés.

¹ Lengyel Géza: Claude Monet. Nyugat, 1927. I. 40. l. A művészek elnevezése először: „impressionalistes” volt, s csak később rövidült le „impressionistes”-re.

² V. ö. Gsell: Rodin beszélgetései a művészetről. 15. l.

³ Horváth János: Barokkízlés irodalmunkban. Napkelet, 1924.

⁴ Világnézet és filozófia viszonyát l. Péter Zoltán: Világnézettani alapvetés. 40–41. l.

⁵ Bartók György: A középkori és újkori filozófia története. 189. l.

⁶ Mint Halasy Nagy József kifejti, a pozitivizmus nem egyedül a XIX. században jelentkezik, hasonló irányzat már a görög gondolkodásban is található. Pl. Protagorasnál.

⁷ Bartók i. m. 255. l.

⁸ U. o. 263. l.

⁹ Nagy József: A pozitivizmus kezdetei. Minerva, 1926. 199. l.

¹⁰ H. Nagy J.: A filozófia története. 436. l. .

¹¹ H. Nagy J.: A pozitivizmus kezd. 200. l.

¹² U. o. 201. l.

¹³ H. Nagy J.: A filozófia története. 426. l.

¹⁴ Bartók Gy.: i. m. 401. l.

¹⁵ Hofer: Die Weltanschauungen der Neuzeit. 309. l.

¹⁶ U. o.

¹⁷ Lyka Károly: A képírás újabb irányai. 20. l.

¹⁸ U. o. 31. l.

¹⁹ Lyka: A művészetek története. 350–51. l.

Az impresszionizmus

¹ Lyka: A képírás újabb irányai. 51. l.

² U. o. 55. l.

³ R. Hamann: Der Impressionismus in Leben und Kunst. 43. l.

⁴ L. Bruhns: Die Meisterwerke. Das Neunzehnte Jahrhundert. 228–30. l.

⁵ Hamann i. m. 29. l.

⁶ Hekler Antal: Az újkor művészete. 222. l.

⁷ Hamann i. m. 39. l.

⁸ U. o. 40. l.

⁹ U. o. 44. l.

¹⁰ Hamann i. m. 45. l.

¹¹ U. o. 51. l.

¹² Prahács Margit: A zeneesztétika alapproblémái 200–201. l.

Irodalmi viszonyaink a XX. század elején

¹ Hamann impresszionista filozófiát, etikát és impresszionista életformát is tárgyal, de abba a hibába esik, hogy sok mindent beléfoglal az impresszionizmus keretébe, ami már túlmutat rajta. Az impresszinonizmust a XX. század elejére jellemző világnézetnek fogja fel, s mindent körébe von, amit ekkor modernnek mondtak. Az impresszionizmus előállását a kultúra túlfínomodásával és elöregedésével magyarázza, és megkísérli, hogy Rembrandt, Goethe és Beethoven öregkori stílusában impresszionista vonásokat mutasson ki.

² Horváth János „Ady és a legújabb magyar líra” c. tanulmányában fejtegeti ezt a kérdést, s hivatkozik Arany János soraira, melyeket 1860-ban írt Bulcsú Károly költeményeinek bírálatában: „...Petőfi befolyása...gátolta és gátolja nálunk még most is a költő egyéni fejlődését; ...még folyást az ő képére és hasonlatosságára teremtünk...” (6. l.)

³ Schöpflin Aladár mondja: „kritikájának paradigmája, példatára, jogforrása Arany János költészete” (A magyar irodalom története a XX. században. 17. l.).

⁴ Horváth J. i. m. 4. l.

⁵ Farkas Lujza: „A Nyugat és a századeleji irodalomforduló” c. tanulmányában idézi Ignotus: „A falu és város” c. cikkéből (Hét, 1897 jún. 20. 403. l.): Az írók „...a most kifejlődő fővárosnak máris megtalálták a hangját...”

⁶ Schöpflin i. m. 80. l.

⁷ Farkas Lujza i. m. 14. l.

⁸ Schöpflin A. i. m. 170. l.

⁹ U. o. 128. l.

¹⁰ Horváth J. i. m. 9. l.

¹¹ Nyugat, 1909. 52-55. l.

¹² Horváth János: Ady és a legújabb magy. líra. 21. o. Horváth J. három tanulmányban is foglalkozik a nyugatosok és főképpen Ady költészetével. A már említetten kívül: Aranytól Adyig Bp. é. n. és Forradalom után (Magyar Figyelő, 1912. III. köt. 207–227. l.).

¹³ U. o. 13. l.

¹⁴ Horváth J.: Aranytól Adyig. 36. l.

¹⁵ U. o. 39. l.

¹⁶ Horváth J.: Aranytól Adyig. 40. l.

¹⁷ Ignotus: Irodalmi viszonyaink s a magyar lélek. Nyugat, 1909. évf. 175–178. l.

¹⁸ U. o.

¹⁹ U. o.

²⁰ A stílromantika fogalmát Horváth János a „Forradalom után” c. már említett tanulmányában fejti ki.

Irodalmunk impresszionizmusa

¹ Babits Mihály: Szagokról, illatokról. Nyugat, 1909. 240–253. l.

² U. o.

³ Hamann i. m. 91. l.

⁴ Hamann i. m. 94. l.

⁵ V. ö. Baránszky L.: Az impresszionizmus irodalmunkban. Irodalomtörténet. 1938. 155. l.

⁶ Hamann i. m. 76. l.

⁷ Heinrich Gusztávnak a Voinovich-díjról szóló akadémiai jelentése. Pintér Jenő: A magyar irodalom története. VIII. 2. 1295. l.

⁸ Hamann i. m. 76. l.

⁹ Hamann i. m. 35. l.

¹⁰ Nyugat, 1923. II. 552. l.

¹¹ Hamann i. m. 86. l.

¹² Nyugat, 1909.

¹³ U. o.

¹⁴ Nyugat, 1909.

¹⁵ Hamann: i. m. 100. l.

¹⁶ Babits: Szagokról, illatokról. Nyugat, 1909. 240-53. l.

¹⁷ Horváth János: Forradalom után. Magyar Figyelő : 1912. III. 213. l.

¹⁸ U. o. 213-15. l. Részletesebb okait nem fejti ki, de érezhető, hogy szerinte ez a magyar lélek józan, reális életfelfogásából következik.

¹⁹ U. o. 215-216.

²⁰ Balázs Béla: Művészetfilozófiai töredékek. Nyugat, 1909. 60-65. l.

²¹ U. o. 205. l.

²² U. o.

²³ Baránszky László: I. m. Irodalomtörténet. 1938. 108. l.

²⁴ V. ö. Horváth János: Ady és a legújabb magyar líra. 34-35. l. Az allegóriával való kapcsolatát is kifejti. A szimbolumban nincs pontról-pontra való megfelelés a kép és jelentés között mint az allegóriában.

²⁵ Lélektől lélekig. Ö. v. 124. l.

²⁶ Komlós Aladár: Az új magyar líra. 104. l.

²⁷ Semjén Gyula: Egy impresszionista regényírónő. Magyar Szemle, 1942. 20. l.

²⁸ Prahács M.: I. m. 199. l.

²⁹ A fekete zongora. Ady E. Ö. v. 48. l.

Krúdy Gyula

¹ Krúdy Péter: Krúdy Gy. élettörténete. 9. l.

² Krúdy Gyula novellájában: Az álmok hősében ír erről. E szerint a zsandár Krúdy Kálmán unokatestvére volt.

³ Krúdy P.: I. m. 4-5. l.

⁴ U. o. 3. l.

⁵ Herczeg János: Szindbád. Kalangya, 1940. 556. l.

⁶ Supka Géza: Szindbád halála. Literatúra, 1933. 213. l.

⁷ Nagy Iván: Magyarország családai. VI. 471-2. l.

⁸ Kelemen László: Krúdy Gyula. 10. l.

⁹ A podolini kísértet. (Gyüjt. kiad. VI. kötet. 7. l.)

¹⁰ Móricz Zsigmond: Krúdy elaludt. Magyarország, 1933. máj. 21. 7. l.

¹¹ Kelemen L.: I. m. 13. l.

¹² Baránszky L.: I. m.

¹³ U. o. 117. k.

¹⁴ Krúdy P.: I. m. 7. l. Supka Géza úgy említi ezt az esetet, hogy Krúdy Gyula egy eltévedt kutyát akart kimenteni a zajló jég közül, így esett a Poprádba.

¹⁵ Boldogult úrfikoromban. 13. l.

¹⁶ Kelemen L.: I. m. 14. l.

¹⁷ A 75 esztendős Kálnay László, vagyis a tabáni kocsmák pajkosa. Nyugat, 1923. II. 711-13. l.

¹⁸ Kelemen L.: I. m. 16. l.

¹⁹ Irodalomtörténet, 1933. 180. l.

²⁰ Krúdy Péter: I. m. 12. l.

²¹ U. o. 25. l.

²² U. o.

²³ K. Gy. levele Kosztolányihoz. Kelemen L.: I. m. 26. l.

²⁴ Kelemen L.: I. m. 28. l.

²⁵ Miklós Jenő cikke a Magyarság 1929. 34. sz.-ban.

²⁶ L. a Krúdy haláláról szóló budapesti újságcikkeket.

²⁷ Krúdy Péter: I. m. 11. l.

²⁸ Esti Kurír 1933. 5. sz. 13. l.

²⁹ Hatvany Lajos: Egy kitagadott hagyatéka. Literatúra, 1933. 246-7. l.

³⁰ Boldogult úrfikoromban.

³¹ Kázmér Ernő könyvismertetése a Napraforgóról. Hét, 1914. 4. sz. 64. l.

³² Hét bagoly. 241. l.

³³ Szindbád ifjúsága. 9. l.

³⁴ U. o. 5. l.

³⁵ U: o. 6. l.

³⁶ U. o. 9. l.

³⁷ U. o. 10. l.

³⁸ U. o. 11-12. l.

³⁹ Kelemen László ennek segítségével osztja fel Krúdy írói fejlődésének egyes állomásait is, természetesen nemcsak a táji változásokat véve figyelembe. A rövid ideig tartó tapogatódzás kora után a nyírségi és felvidéki élménycsoportokat együvé foglalja, s mivel ez időszakban Mikszáth hatása érzik erősen írásain, Mikszáth-hatás korának nevezi. Ezután a harmadik csoportnak a kialakult Krúdy-írásmód az egybefoglalója, itt két csoportot különböztet meg: a Szindbád és az átmeneti regények korát, s egy másikat, melyet a pesti regények korának nevez. Ezek után még egy negyedik korszakot különböztet meg, mely halála miatt nem fejlődhetett ki teljesen: a történeti regények korát.

⁴⁰ N. N. 16. l.

⁴¹ U. o. 17. l.

⁴² Éjszakai jegyzetek a legújabb Móricz Zs. regényről. Nyugat, 1924. 304. l.

⁴³ Pajkos Gaálék. 90. l.

⁴⁴ U. o.

⁴⁵ r. r. ismertetése. A Víg ember bús meséi-ről. Bp. Szemle, 165. kötet. 1916. 154-56. l.

⁴⁶ Őszi utazások a vörös postakocsin. 99-100. l.

⁴⁷ A pesti ucca regényolvasói. Nyugat, 1929. 212-13. l.

⁴⁸ Bukfenc.

⁴⁹ Egyetértés, 1897. 107. sz. 9. l.

⁵⁰ Budapesti Hírlap, 1899. 91. sz. 2. l.

⁵¹ Kárpáti Aurél: Délibábok hősei. Pesti Napló, 1938. jan. 16. 290. l.

⁵² Kárpáti Aurél: Délibábok hősei. Pesti Napló, 1938. jan. 16.

⁵³ Napraforgó. 217. l.

⁵⁴ Napraforgó. 8. l.