[…]
Nehéz lenne a Krúdy-látogatta pestbudai kávéházakat és kocsmákat felsorolni és pontosan meghatározni a Newyork helyét ezek között. De „Krúdy világá”-tól mégis elválaszthatatlan: az író itt is törzsvendég volt. Krúdy Mária szerint azért volt apja számára a Newyork „az igazi”, mert ott lehetett látnia mindenkit, „akiről tudnia érdemes, mert megírt egy verset, egy riportot, mert újságot szerkeszt vagy árul”. Az álmok ködlovagjai sorában maga is ködlovagként darvadozza át az éjszakákat. Krúdyné közben a kávéházban várakozott és folyamatosan levelezett is férjével.
A
levelezés lényege rendszerint a hívó szó a feleség részéről s a rábeszélés
Krúdy oldaláról: „Kérlek, menj haza, nagyon rossz idő van. Meg találsz hűlni.”
De csak tovább ült ott és várt a többi írófeleségekkel, míg egyik férj a
kártyacsatát, másik a kiadóval folytatott vitát befejezte.
Relle Pál mesélte el (Tóbiás Áron
könyvében) a koporsók históriáját: Egy alkalommal a nagyhatalmú Gyula főúr
csak Krúdynak szándékozott reggelit hozni, nem mutatott hajlandóságot arra,
hogy az őt kísérő ifjú hadnak hitelezzen — az író nagy hirtelen egy
társzekérnyi koporsót rendelt (telefonon), oda a kávéházba. Csak hosszas
könyörgésre szüntette meg a pánikot és küldte vissza a koporsókat „nagyságos
Krúdy Gyula író úr”, amikorra az egész társaságot kiszolgálták minden
jóval. S a végén még fizetett is (tele lévén a zsebe kártyanyereséggel) a
megszégyenült főúrnak, aki olyan hitelt akart megtagadni, amit nem is kért tőle
senki.
A legkedvesebb ősvendég elbeszélése jeleníti meg legjobban az írót:
EGY ÉJSZAKA KRÚDYVAL A NEWYORKBAN
[…]
(Konrádyné
Gálos Magda: A Newyorktól a Hungáriáig. Bp. 1965,
Minerva. 29-30. p.)