[…]

Nehéz lenne a Krúdy-látogatta pestbudai kávéházakat és kocsmákat felsorolni és pontosan meghatározni a Newyork helyét ezek között. De „Krúdy világá-tól mégis elválaszthatatlan: az író itt is törzsvendég volt. Krúdy Mária szerint azért volt apja számára a Newyork „az igazi”, mert ott lehetett látnia mindenkit, „akiről tudnia érdemes, mert megírt egy verset, egy riportot, mert újságot szerkeszt vagy árul”. Az álmok ködlovagjai sorában maga is ködlovagként darvadozza át az éjszakákat. Krúdyné közben a kávéházban várakozott és folyamatosan levelezett is férjével.

A levelezés lényege rendszerint a hívó szó a feleség részéről s a rábeszélés Krúdy oldaláról: „Kér­lek, menj haza, nagyon rossz idő van. Meg találsz hűlni.” De csak tovább ült ott és várt a többi írófeleségekkel, míg egyik férj a kártyacsatát, másik a kiadóval folytatott vitát befejezte.

Relle Pál mesélte el (Tóbiás Áron könyvében) a koporsók históriáját: Egy alkalommal a nagy­hatalmú Gyula főúr csak Krúdynak szándékozott reggelit hozni, nem mutatott hajlandóságot arra, hogy az őt kísérő ifjú hadnak hitelezzen — az író nagy hirtelen egy társzekérnyi koporsót rendelt (telefonon), oda a kávéházba. Csak hosszas könyörgésre szüntette meg a pánikot és küldte vissza a koporsókat „nagyságos Krúdy Gyula író úr”, amikorra az egész társaságot kiszolgálták minden jóval. S a végén még fizetett is (tele lévén a zsebe kártyanyereséggel) a megszégyenült főúrnak, aki olyan hitelt akart megtagadni, amit nem is kért tőle senki.

A legkedvesebb ősvendég elbeszélése jeleníti meg legjobban az írót:

 

KÁLMÁN JENŐ

 

EGY ÉJSZAKA KRÚDYVAL A NEWYORKBAN

[…]

 

(Konrádyné Gálos Magda: A Newyorktól a Hungáriáig. Bp. 1965, Minerva. 29-30. p.)