Krúdy képalkotására jellemző a hasonlat művelése és a metafora háttérbe szorítása. A metaforák száma töredéke a hasonlatoknak. Krúdy a hagyományos magyar hasonlatot megszabadította elavult, megkopott tartalmától, és a fantasztikum, a komikum, esetleg a groteszk látásmód határaihoz vitte közel. Velük is nyomatékosítani akarta regényei, novellái tetemes hányadának fantasztikus, komikus, esetleg groteszk jellegét. Krúdy világa az első világháború előtti Magyarország nosztalgikus, fantasztikus, sokszor pedig a komikus, groteszk elemeket előtérbe állító bíráló, kritikai felidézése. Ehhez a tartalomhoz igyekezett alkalmazni hasonlatait, képeit is.¹

Krúdy – talán meglepő ez a megállapítás – elsősorban nem költői prózát akart írni, hanem bővérű, életízű epikát, mely valóságos emberekkel, tényleges embersorsokkal, igazi társadalmi helyzetekkel és körülményekkel foglalkozik: Krúdy is az élet krónikása, a magyar valóság íródeákja, és ilyen tekintetben nagyon sokköze van Móricz Zsigmondhoz, aki – mint tudjuk – gyűjtötte, halmozta az adatokat, megfigyeléseket. Krúdy a magyar valóságot azonban másként olvasztotta fel művészetében, mint Móricz, másként élte át, másként értékelte és mutatta be. Krúdyt áthatotta egyrészt a nosztalgia, másrészt a komikumba, groteszk látásmódba csapó leleplezés vágya. A Móricz-hasonlatok túlnyomó többsége megmarad a viszonylagos egyszerűség keretei közt, Krúdy pedig ötletek százával, ezrével elevenítette meg a hasonlításra kiszemelt személyeket, tárgyakat, esetleg tájrészleteket, emberi mozgásokat, tulajdonságokat, jelenségeket.²

Első novelláitól kezdve vannak hasonlatai, de a hagyományos kereteket szétfeszítő ötletek csak pályája középső szakaszától, a tízes évek kezdetétől fogva sokasodnak meg műveiben, és a tízes évek végén, a húszas évek elején érik el legnagyobb bőségüket, legötletesebb változataikat. A nyitány nagyjából összeesik az 1913-ban a Hét hasábjain folytatásokban megjelent „A vörös postakocsi” című regényével. Az előszóban megmondja, hogy körképet kíván adni a háború előtti Budapestről, olyan társadalmi rajzot, melyben az ő nagy világszínházának figurái, típusai élik nosztalgikusan, fantasztikusan vagy groteszkül eltorzított életüket: A bűvös hasonlatok áradása innen tart húsz évig. Csak akkor szakad meg egy-egy elbeszélés vagy regény idejére, amikor az elbeszélésben vagy regényben a társadalmi körkép rajza is megszakad. A húszas évek derekán írt Primadonna című regénye a sajátos Krúdy-stílushoz szokott olvasót alapos csodálatba ejti: a józan, hűvös, kerekded elbeszélésben alig van hasonlat, ami pedig van, az sem lépi túl a hagyományos, örökölt készlet kereteit. Ám itt nincs körkép, társadalomábrázolás, csak egyéni történet, Pálmay Ilka életregénye. A központi alak ezt a művét – a szokásos széteső Krúdy-elbeszélésekkel szemben – szinte merev egységben tartja: az epizódok mind a központi hős köré fonódnak, nincs szerkezeti lazaság, nincs több, párhuzamosan futó történet, hiányzik a szereplők nagy tábora, a szereplők életének aprólékos részletekbe vesző, elkalandozó leírása.

Krúdy hasonlatainak bemutatásakor mindenekelőtt meg kívánjuk vizsgálni mindazokat a tárgyakat, személyeket, jelenségeket, melyeket hasonlításra kiválaszt. Krúdy művészi felfogására döntő következtetéseket fogunk tudni levonni abból a képből, mely hasonlatai alanyainak elemzése után kialakul előttünk. Megismerjük azt a szemléletet, melynek alapján az író kiválasztásra, kiemelésre méltónak ítélt egyes fogalmakat, míg másokat tekintetbe sem vett, alkalmasnak és nyomatékosításra lényegesnek nem tartott. Ne feledjük, a hasonlat azt a célt is szolgálja, hogy vele az író valamilyen nominális vagy verbális adatát pontosabban határozza meg, élesebben világítsa meg. A hasonlat mintegy kiegészíti, alátámasztja, élénkíti, színezi a mondanivalót: a sok adat közül azt nyomatékosítja, amelyhez járul, és amelyet az író ily módon figyelmünkbe ajánl és hangsúlyoz.

1. Táj- és környezetrajz. Igen jellemző, hogy. Krúdy tájaiban a mindennapi valóság jól ismert elemei elevenednek meg. Krúdy nem délszaki vidékek csodálatosan tömött, dús világát írja le, de nem is valami komor, északias, csillogó, de hideg természetben gyönyörködik. Mint annyiszor, itt is megmarad a magyar élet sokszor egyszerű, dísztelen ábrázolása mellett. Belőlük mégis újat tud formálni. Varázsos kézzel nyúl a szinte kopott főnevekhez. Azok jelentéstartalma, hatósugara., az olvasóra tett hatása egy csapásra kitágul, kibővül. Az olvasó eladdig nem is tudta, hogy egy torony a távolban vagy egy szélmalom a Nagyalföldön olyan vonzerővel rendelkezik, hogy szinte megríkatja.

A tájék elsősorban a falusi életből kel életre: fák, folyó, út, sírgödör, fejfa, kertek, hidak, erdők szerepelnek. Változatosak a házak, s e téren már a városi részletek is helyet kapnak: a sor a falusi háztól, falusi kocsmától a tabáni düledező épületekig terjed. A természeti jelenségek is gyakran fordulnak elő, főleg az eső, hó, nap, hold, csillagok, illetőleg napszakok.

a) A fák közül a nyírfa, nyárfa, ecetfa, akácfa, vadkörtefa, szilvafa fordul elő leggyakrabban

A nyárfa kérgének még esze ágában sem volt tündökölni; megviseltek voltak a fák, mint akár a télvizet járó bocskorok és a böjtölő emberek (Sz. M. 165). ...az ecetfák oly várakozólag állongtak piros díszükben, mint megannyi udvari testőrök (V. N. 180). A feje felett az akácok előbb hallgattak, mint alattomos halottak (B. Á. 138). Szilvafák borultak össze a ház mögött, mint örök hűséget fogadott barátnők, (N. N. 70). A vadkörtefának árnyéka az országútra ért, mintha hosszú rúdjával távol akarná tartani a boszorkányokat (N. N. 75). ...a fák úgy hajladoznak a szélben, mintha az ölükbe akarnák venni az alattuk játszadozó gyermekleányt (B. 32).

A hanyatló természet, a pusztuló vagy őszbe hajló, nyári díszüktől megfosztott fák felé is szívesen fordul Krúdy:

A szélmalom mellett úgy álltak a hervadt, nedves fák, mint álruhás kísértetek, amelyek az éjféli órát várják (N. N. 118). A fák úgy sírtak felette az őszi szélben, mint az elhagyott gyermekek (B. 81). A távolban kristályfehéren állongtak kopasz fák, mint a táj megfagyott vándorlói, akik tavaszig egy helyből nézik a jövő-menőket, mert bűvölés alá estek (Ő. U. 133). A néma fák elkomorultak, mint a bitófák, amelyek alól elszökött a delikvens (N. 96). Ezekben az erdőkben, ahol a fácán szeret lakni, a kidőlt fák tovább lombosodnak, mint a holt embernek nőnek a körmei (V. N. 533). A kertekből ismeretlenül hajoltak ki a fák téli gallyai, mint a megöregedett szomszédasszonyok könyökölnek az ablakukba és a fiatalságot szidják (N. N. 40). A Bujdos-liget, amelynek óriásfái úgy álldogáltak a szemhatáron, mint a fosztóka mesemondásaiból való vitézek (N. N. 56).

A növények közül nagyon szereti a napraforgót:

A napraforgók, mint megannyi útmutatók állottak a mezőkön (N. N. 87).

A vidéki táj újabb eleme a folyó és esetleg a vele kapcsolatos tájrészek: híd, sziget. A folyó, melyről hasonlatokat teremtett, sokszor gyermekkorát idézi.

A Poprád amely idáig hűségesen elkísérte, mint egy csavargó kutya, elandalgott a távoli rekettyés berkek felé... (Sz. I. 7). A folyócska titokzatosan surrant tova a kertek alatt, mint egy nesztelen járású éjjeli vándor, aki senkit sem akar felébreszteni a városban, amely mellett elvonul bujdosó útjában (Sz. I. 23). ...de alant a hidacskán túl, ahol ellassul a víz folyása, mint kiégett szenvedélyek után az élet, öreg, fehér ludak. és tarka bölcs jércék uszkáltak elhalkulva (B. 132). A hidacska mint a gyermekek lóversenyjátékában az akadály, kicsiny árnyékával csöndesen feküdt az éjben... (Sz. I. 23). Egy fekete nyurga híd, mint valami hosszúlábú bogár állott a folyó vizében (Sz. I. 26). Tavaszodott; a folyó alant sustorgott mintha összegyülekezett volna a sok mesemondás a téli csend alatt... (Sz. M. 165). A Margitsziget fagyottan, fehéren állott a Duna közepén; mintha öreg királyok várnák ott a tavaszt, akik leheletükkel mindent jéggé, zuzmarává dermesztenek (H. B. 196). Kis hidak alatt láthatatlan vizek mélyen aludtak, mint az elfelejtés (Ő. U. 133). Tavaszkor és ősszel itt halad a szennyes víz ... mintha egy cifrálkodó öregasszony meglátogatná megvénült, az élettől visszavonult barátnőit (N. N. 42–3).

b) Krúdy épületei, házai szélesebb körből származnak. A falusi környezeten kívül, melyből szereti az arra legjellemzőbbeket kiragadni: a tanyaházat, a szélmalmot, a présházat, a városi épületek is megjelennek, és többször szerepelteti a tornyot is, mely fantáziáját mindig képalkotásra indítja.

Egy tanyaház pirosló ablakaival úgy futott a tájon keresztül, mint egy bábszínházbeli kép (Sz. I. 93). Ő ott lakott, ahol a veres hasú, régi szélmalom állongott gyepes halmon, mint valamely öreg vitéz, aki várából kirohant, hogy megállítsa az útonjárókat (N. N. 109). ...félrecsapott kalappal álldogáltak itt-ott füstös présházak, mintha még mindig be volnának csípve valamely régi mulatságtól (Sz. M. 286). Kis falusi ház volt; a cserepek felborzolódtak a tetőn, mint a barátságtalan ebek szőrei (Sz. M. 291). Az ismerős ház úgy szundikált e tájon, mint az agglegények háza... ( V. N. 225). Egy hosszú utcán földszintes házak aludtak sorjában, mint megannyi csöndes öreg asszonyságok a templom utolsó padsorában (Sz. I. 27). Köztük a hosszú, földszintes ház francia tetőjével úgy állott, mint az öreg asszonyka, aki a családi ezüstöt őrzi (N. 7). A régi házak, a kanyargós utcák mint megannyi bűntársak integetnek... (V. P. 152). Kis bakterházak szaladtak el a sötétségben, mint az éjszaka rohanó vizén a gyermekek papírcsónakjai (Sz. I. 26). A fehérrámájú ablak a sárga házon úgy ingott, lengett, mint a mennyország ablaka (Ő. U. 83). A kis budai házban akkora lakás, mint egy mogyoró belseje (V. H. 163). Az ősi sárga ház ... a hóesésben olyanforma lett, mintha egy Jókai regényből metszették volna (N. N. 35). A ház újra csendes volt, mint egy bezárt napló, melynek hősei és hősnői átléptek a másvilágba (N. 6.). A múzeum körül oly változatlanul álldogáltak a paloták, mint a római pápaság (N. 44). A városkát öles hó sáncolta körül, és a hófúvásban a régi házak olyan formán zárkóztak be, mintha ellenség közeledne a város felé (V. N. 184). ...a luteránus torony nagyon távolra látszott innen, mintha az egész életet a legnagyobb messziségből lehetne látni innen a Szent Mihály temetőből (N. N. 27). A torony mint egy nagy, barna, idcgen katona nézett szembe Szindbáddal a nyári éjszakán az akácok felett (Sz. I. 20). Mint egy kék mutatóujj álldogál a messziségben a torony... (N. N. 61).

Az épület sokszor valamilyen tartozékán, részletén keresztül ragadja meg az írót. Így a mögöttes kert, az ablak, a kertrács stb. többször megelevenedik tollán.

...a kertek mélyeket álmodtak, mint öreg emberek ifjúságukról, gyümülcsszedésről, szerelemről, szeretkezésről, titkokról, amelyeknek rendszerint tudósai a kisvárosi kertek (N. N. 39). Ünnepélyes csend áradt a sötét udvarról, mintha lelkek üldögélnének odabent a háttérben, akik a reggelt várják, hogy besurranhassanak a ház belsejébe, ahol a hozzájuk tartozó test fekszik (H. B. 158–157). ...a falak nedvesek voltak, mintha könnyek maradtak volna itt a malterban, amely könnyeket az utolsó látogatók ejtettek (H. B. 158). Az ablakain évek óta le voltak eresztve a zsalugáterek szemei, mint a regényekben az utolsó mondatok (V. H. 246). A kert rácsozata olyan sűrű volt, mint egy rövidlátó asszony hosszú szempillája ( V. H. 246).

A tájelemek további vizsgálata folyamán azt tapasztaljuk, hogy a fentieken kívül alig-alig szerepel egyéb fogalom. Szinte szabály az, hogy Krúdy olyanokat választ, melyekkel érzelmes vagy komikus hatást tud elérni. Figyeljük ezt meg a hegy, domb fogalommal kapcsolatban. Mivel nem törekszik fenséges, emelkedett vagy patetikus, esetleg retorikus hangulatkeltésre, ezért kerüli az olyan tárgyakat, melyek már jelentésüknél fogva erre indítanák. Az alábbi példákból, kitűnik, hogy még ilyen tárgyak esetében is a komikus vagy érzelmes hatás irányában keresi a megoldást.

A Kárpát színe itt már sötétzöldre válik és sűrűn mutogatja hófödte völgyeit, szakadékait, mint egy szép asszony gömbölyű vállait (V. N. 73). A hegy novemberben oly csendes, mint egy száraz vadásztarisznya (B. 92). A távol messzeségben terültek el a Nyír gondolattalan, egyhangú homokbuckái, sötétlő rekettyések aludtak a látóhatáron, mint reszkető özvegyasszonyok (N. 36). Elhomályosult a fehér táj, mintha pipára gyújtott volna az óriások erdőkerülője és füstöt pöfékelne a vidékre (Ő. U. 13). A tiszai berkek a nádak, erek, kigyósok eltemctkeztck a természet téli szakában, mint a pogányokkal a szerelmes nők (N. 9).

Az alábbi hasonlatokban inkább az érzelmesség uralkodik.

Az őszi út a végtelenbe nyúlt, ködös hegyhát emelkedett a háttérben, mint egy északkeleti rege (Ő. U. 121). Magas romfal állott előttünk, mely túlért a fákon, mint egy kőben maradt imádság (H. B. 204). A szökőkút megdermedve állott helyén, mint a múltakból itt maradt álomkép, de az álom már messzi járt. A körben futó út elhagyatott volt a kert mélyén, mint az agglegény, aki elszokott attól, hogy lengő szoknyás nők látogassák (B. 129). ...a sírgödrök megmaradtak, mint emlékek, amelyekbe vigyázatlan embernek bele lehet pottyanni (V. N. 447). A táj oly tiszta volt köröskörül, mint egy álom. (B. Á. 202). A sírdombhoz értek, amely olyan fehér volt, mint az emlékezet a régi halottakról (Ő. U. 128). Már csaknem besötétedett; fehér füstös, szilvakék árnyak kúsztak felfelé a kanyargós utcákon, mintha az emberek bűnei távolodnának el éjszakára a városból (Ő. U. 95). A nő végigsietett a temető útján, a fejfák, mint alvó tábori őrsök; a gránitok, márványok, mint mogorva idegenek, akik senkit sem látnak szívesen vendégségbe (U. G. 121).

c) A viszonylag csekély számú állathasonlat uralkodó eleme a komikum s csak egyszer-egyszer az érzelmesség. Kedvenc állata a varjú, héja, vadgalamb és a rovarok közt a tücsök; mindezek inkább állnak humoros, mint érzelmes képekben.

És a varjak, amelyek olyan meggondoltan szálltak, mint az országút felügyelői, olykor hangot adtak, mint a vámszedők figyelmeztetik megállásra az idegen kocsikat (Ő. U. 133). A vadászgató héja, mint egy szürke csendbiztos húzott el a nádak ősvilága felé (B. 122). ...vadgalamb volt, szürke, telt, begyes, mint egy szerelmi kesztyű (V. H. 246). A nyerges olyan kényeskedve, szinte ifjúságát és erejét fitogtatva emelgette lábait, mint egy táncoló növendékleány, akinek még nem mondott senki rosszat (Ő. U. 125). Egy nyírott fülű, feketekávén tartott, Pestről oltoloncolt eb ugatása hangzott sokáig a kocsik után, mint a nagyravágyó és tehetetlen szegény hivatalnokok főnökeikre mondott rágalma... (Ő. U. 133). A tücsök fújja a nótájukat, mint valami másvilági karnagy... (N. N. 11). A fáradhatatlan tücsök volt a dajkám, aki oly hosszadalmasan énekelgetett a ház sarkában, mintha a legtávolabbi időkre helyezné a célt, midőn éneklését abbahagyja (N. N. 8). A varjak oly mélán üldögéltek a havas fákon, mint az örökkévaló emlékezet (Ő. U. 156).

d) A táj- és környezetábrázolás érdekes esetei azok, melyekben nem valamely alaki jellegzetesség hat az íróra, hanem a fényhatásokat tartja kiemelendőnek, és a színeket, fényeket kívánja összehasonlítani.

A fák közül többnyire csak a nyírfát említi.

Nyírfa fehérlett az alkonyatban, mint egy eltévedt szellem, aki a régi szélmalom környékére bujdosott a seprücsináló öregasszonyok elől (N. N. 109).

A növények közül a „virág” és a paprika szerepel.

...[az őszi ködtől] a park virágai olyan pirosak lettek, mint az utolsó szerelmeiket élő asszonyok (Sz. M. 232). Pirult a paprika, mint az ünnepnapok neve a kalendáriumban (N. N. 63).

A hegy is előfordul.

...a meredek hegyek mind fehérebbek lettek, mint az öregember szakálla és haja, amint megközelítjük (Sz. I. 5). A hegy olyan sárga volt már, mint egy báli ruha, amelyet setéthajú delnő ölt magára (B. 84).

Gyakran jelentkeznek a házak, épületek, hajók színei, fényei. A vidéki és városi házak egyaránt képviselve vannak.

A ház hajnalban elsötétült, mint egy kripta, ahol aludni tértek az éjjeli kísértetek (B. Á. 152). A partok lámpásai itt-ott felragyogtak, és mint álmélkodó szemek néztek a szürke tükörbe, amely nem tükrözte többé vissza ifjúságukat (H. B. 196). Estve volt és a dombon úgy égtek a gyertyácskák, mint az ég csillagaival kacérkodó falusi lányok szemei (A. Sz. 57). Pedig innen-onnan a tanyaházak szobácskáiból még világosság szüremlett ki, mint kandi leányszem, amely nem tud éjszaka sem becsukódni (Sz. M. 231). Ekkor már reménytelenül besötétedett, a kávéházak és mozik ellenben úgy világítottak, mint a tündérkastélyok (B. 79). Piros a torony hasa, mint a jezsuita generálison a köntősé, akinek képét ugyan hol is látták valaha (Sz. I. 5). A ködben úgy ragyogott egy lámpás, mint a mennyország kapuja (H. B. 224). A „kismadár” csodálkozva, kimeresztett szemmel nézte az elmaradó utcai lámpásokat, amint a télvégi estében, kékes párák között libegtek-lobogtak, mint megannyi fénylő szemek (Sz. I. 87). Fenn a bástyalépcsőnél gázláng libegett, mint az álomtalan lelkiimeret (Ő. U. 25). Az egyemeletes házak csontvázairól színes női szoknyák libegtek, mintha a bánatot szellőztetnék az ablakból (B. Á. 201). A Dunán úgy fénylettek a hajók az őszi napsütésben, mint a boldogság szigetei (B. 21). Egy domboldalon valóban ott volt a régi kert, most fehér a hótól, mintha a hajdani szűzességével kacérkodna hervadt dáma (V. N. 187).

E helyütt kell számon tartani a tűzzel kapcsolatos hasonlatokat:

A tőzegtűz úgy piroslott a lábánál, mint a haldokló utolsó reménysége (B. Á. 138). A betyárrá lett lovag felvidámulva piszkálta meg a tüzet, a az lobbot vetett, mint a diadalmas szerelem (B. Á. 140). A rézkilincsek neki engedelmesekedtek, a kályhában fellobogott a tűz, mint a kutyák ugrálnak a hazatérő gazda lába körül... (V. N. 227). A fehér kályhában, mint egy Andersen mese pittegett-pattogott a tűz... (A. Sz. 9).

e) A hasonlatok fontos csoportja vonatkozik a természeti jelenségekre. Főleg a téli és őszi időszak folyamán jelentkezőket kedveli, így az esőt, szelet, havat, ködöt, felhőt.

Az eső csak szomorkásan groteszk képekben fordul elő.

Az eső kopogott a házfedélen, mint a visszatérő halott (B. Á. 142). Odakünn csorgott az eső, mint a halottak sírjaiban, akiknek tudományával Szomjas úr saját életét óhajtotta megjavítani (N. N. 116). Az esőszemek kopogtak, mint gonosz kis lelkek a kicsiny ablakon... (B. 124). Hiába hangzik felettük az esőszemek kopogása, mintha koporsószegeket vernének be... (N. N. 90).

A szél jellemzése vidámabb. A mozgás fejeződik ki a hasonlatokban.

A szél ide csak be-befüttyentett, mint egy sietős útu kengyelfutó (B. 121). Halkan zokogó szél futott végig a szőlők közt, mint egy eltévedt falusi kutya (B. 116). A besötétedett útra nézett, amelyrő1 már elszökött a szél, mint egy hímkutya (N. N. 92). ...szél rázta meg a gyümölcsfákat, mint egy dühös csendőr (B. 124). ...a szél koncertet tartott, mint egy megőrült muzsikus (N. N. 26). ...langyos szél fujdogált valamely láthatatlan helyről, mintha egy délutáni szellem megkegyelmezett volna a hóba borított földnek, de bírótársai még nem enyhültek (Ő. U. 138). ...az őszi szél úgy cseveg, mint a szarka a sövényben (N. N. 89). Sohasem látott tájakról hozott a városba hangulatokat a szél, mint a madarász siet az utcán furcsa madárkáival (H. B. 242).

A hóvihar jellemzése komorabb, a havazásé nem annyira.

A hó úgy csapott el mellettük, mint kísértetek üvöltése (B. Á. 136). A hóvihar reggelre elült, mint kifáradt őrült (B. Á. 141). A rohanó vonat mentén szinte vízszintes irányban szakadt az apró hó, némelyik a mozdony füstjétől bekormozódott, mint fekete darázs suhant tova a fehér lepkécskék között (Sz. I. 93). Hópelyhek szálltak, mint elvonuló madárcsapatnak a tollai (B. Á. 205). A hó fürtökben lógott a fenyőfákon és hegyoldalakon, mint a birkák gyapja... (Ő. U. 138). Apró pelyhekben havazott, mintha most szabná a szűcs azokat az aprófürtű, fehér gubákat, amelyeket falusi emberek olyan kérkedve viselnek (N. N. 37).

A köd és a felhő tragikum nélküli, érzelmes vagy komikus jellegű hasonlatokban jelentkezik.

Még mindig jobban kedveltem a fagyos, őszi fákat, mint a nőket. A mezőket, amelyeken úgy közelgett a köd, mint egy északi regényben a melankólia (N. N. 30). A felhőknek örült, mert némelyiknek olyan fátyola volt, mint a keresztelőn a kisbabának (B. 111). Mostanában nagyon csúf a folyó. Fekete füst és szürke köd ül rajta, mint az átok (B. 69). Délután köd telepedett a mezőkre, mintha szürke lelkek tartanák gyűlésüket, és elhalálozásuk gyászos körülményeit terjesztenék elő (N. 86). Ködök, párák, füstök úsztak felfelé a magosságba a lápból, mint megholt gyönyörű nők alakjai (N. 37).

f) Krúdy sokszor öltözteti hasonlatokba a nap- és évszakokat, nemkülönben az égitesteket, a napot, holdat és a csillagokat. A napszakok közül főleg az éjt szerepelteti.

Az ég teljesen setét volt, mint a mélység (B. 124). Az éjszaka már nem hideg, hanem langyosodik mint a karácsonyi templom, midőn meleg, boldog emberekkel telik meg a hajó (B. Á. 141). – Sokszor groteszk hatást kelt: ...a tavaszéj elhelyezkedett a földön, mint egy hajadon az ágyban (N. 93). A téli éjszaka úgy fülelt körülöttük, mint egy öreg titkosrendőr a hamiskártyások tanyáján (Ő. U. 152). Megrendült az éj, mint egy foszladozó átok (N. 16). ...de faluhelyen kétségbeejtők az éjjeli órák, amelyek oly lassan haladnak előre, mint a szú őrlése (N. 15).

A többi napszak ritkán szerepel.

Az erdőn, a tájon megérkezett a nyári hajnal, mint egy csengő-bongó komédiáskocsi (N. N. 69). A hajnal azonban olyan lassan jött mint egy postakocsi, amelynek kereke útközben eltört (B. 43–44). Mint a tej a falvakból, úgy jött be a hajnal Pestre (N. 8). Az októberi délután az estébe tűnt, mint egy sárga kocsi, amely elgurul a szürke országúton (B. 74). Az ablakon kék délután nézett be, mint egy jóságos tündér, aki nem régen érkezett szánkón a városba (B. Á. 205).

Az évszakok közül az őszt és a telet szereti; néha a tavasz is előfordul egy-egy hasonlatban, a nyár talán soha.

Az ősz hosszú volt, mint egy fénylő, vörös női hajszál (B. 27). Az Arany Csillagban, ahol kvártélyt vettem, úgy sírt a tél, mint egy nagybőgős kit itt befalaztak, mert tanúja volt valaminek (B. Á. 200). Mikor a december süvöltött fel a kalendáriumban, mint egy vadul szánkázó öregember... (B. Á. 193). ...a lámpások gyönyörűen ragyogtak a színházban, a szezon korán megkezdődött, a tavasz, mint egy ifjú, csinos virágárusleányka bolyongott a színkör tájékán... (V. P. 38).

Néhány hasonlatában az életkorról, az idő múlásáról is vall.

Körülbelül húsz esztendős lehetett, mint a. boldogtalan szerelem... (U. G. 22). Gyöngyvirág tizennyolc esztendős volt, mint egy borongós, fázékony rövid tavasz (B. 131). Ezekben az álmokban, ha magát látom mindig oly ifjúnak tűnik fel előttem, mint az újhold sarlója (N. N. 91). Csendes hosszú élet van, amely úgy hajlik lefelé, mint a körtefa, amely túlélte korát (B. Á. 197). Az esztendők sorban meghaltak, mint a jóbarátok, akiknek nagyszerű tulajdonságaival csak akkor jövünk tisztába, midőn a földalá tesszük őket (N. N. 55). Tizenkét óra felé járt az idő, az óramutatók nemsokára egymáshoz érnek, mint a jegyesek... (B. Á. 192). Az órákon a fekete mutatók oly gyorsan forognak, mint a szemhatáron a szélmalom szárnyai (Ő. U. 128). Repült az egyik nap a másik után, mint vándormadarak az égboltozaton (N. 67). A nagymama napjai meg voltak számlálva, mint a tojások a kamrában (B. 83).

g) Az égitestek közül a hold és a nap gyakori.

A holdfény hideg, mint a másvilág (N. N. 11). Éjjel eloltotta a lámpást, a teli holdba nézett, amely a hegyek felett járt, mint egy nagy szem (B. 27). ...a hold az égről elkalandozott, mint a juhász a tilosba (B. Á. 192). A hold áttetszően bolyongott a láthatáron, mint egy hektikás mezőőr (B. 82). ...a hold szétnézett a nádas felett, mint egy csendbiztos, aki békén hagyja a betyárokat (N. 145).

A nap átpiroslott a hegyeken, mint egy borissza öreg, aki gellérthegyi szemeltből felöntött (B. 100). ...reggel a ködön át benézett a nap az ablakon, mint egy ajándékos, piros öregember... (B. Á. 201). ...a napocska olyan szent szerelemmel járt még a girbe-gurba tabáni utcácskákon, mint ahogy érdemrendes piros arcú öreg emberek látogatnak el hajdani szerelmükhöz, és délután a szép multról beszélgetnek.

Egy nagy csillag állott a látóhatáron, mint egy lokomotív szeme, mely az álmok országába viszi a lelkeket (N. N. 93).

2. Az emberek világa. Ezekben a hasonlatokban Krúdy egyrészt az emberek külső és belső tulajdonságait, másrészt mozgásukat és egyéb cselekvésüket teszi színessé, szemléletessé. Az emberek világához soroljuk az emberek kezeügyébe kerülő, velük kapcsolatos használati tárgyakat is. Az emberek külső tulajdonságai közt foglalnak helyet az olyan hasonlatok, melyekben a külső megjelenés különféle elemei szerepelnek, például testrészek és ruházati tárgyak is. Az ilyen hasonlatok közt első helyen említjük azokat, amelyek valamely személyt általánosságban jellemeznek. Főleg nők, ritkábban öregemberek kapnak hasonlatok révén színes jellemzést.

a) Egy nő feküdt a jégdarabok között. Eleinte úgy tűnt fel, mint a varjú a havon (H. B. 162). Az úrnő olyan előkelő volt, mint egy királyi közirat (Sz. M. 205). A kisasszony oly szép volt, mint egy régi nemes acélmetszet, és leginkább solymászó hercegnőhöz hasonlított (V. N. 81). – Zsófia olyan, mint a kályhából kicsapó láng a csendes szobában – folytatta elmerengve Józsiás úr (H. B. 51). Jella alig várta, hogy elfogadja a korhely fiskális köszönését, mint egy királynő, aki jobbágyai hódolatát fogadja (N. N. 24). Szindbád még tetszhalott korában is megremegett ettől a nőtől, aki olyan kemény és sovány volt, mint a nagybetű, amellyel a zsoltáros könyveket nyomják (Sz M. 231). Olyan szép, mint általában a szerelemgyerekek (N. N. 68). A kis fekete nő szennyes körmeit rágta Erdélyi úr előadása alatt; – olyan volt, mint egy foltos béka, amelyhez a folyóparton a legszebb dalát fujdogálja a csalogány (H. B. 112). Az egyik asszonyság hosszában kövéredett, mint a tepsiben a dióspatkó; a másik nő úgy dagadt, mint a gömböc a fazékban (Sz. M. 167). – Hercegnő! – felelt Szindbád, és csaknem térdrevetette magát a hölgy előtt, aki körülbelül olyan idegenszerűnek és finomnak látszott, mintha abban a percben szállott volna le valamely nagy, európai expresszvonatról... (Sz. M. 308). Linka hatalmas és kemény volt, mintha még most is úgy emelgetné a férfiakat, mint a liszteszsákokat (B. Á. 179). ...üde cselédlány alszik, mint a szakajtóban a téli alma (N. N. 38). Ő egy pesti delnő volt, most még tán az operai páholyban ragyog mint egy nyakék, de éjfélre otthon lesz, s ágyba fekszik (B. Á. 193). Egyébként Jella olyan volt, mintha lovarnői ruhát, rugalmas trikót, repkedő szoknyácskát viselt volna valódi ruházata alatt (N. N. 24).

A kékfestő a látományra mutatott, amely régi házak padlásairól, pincéiből, kéményeiből jöhetett elő. Megkozmásodott, mint a tűzhelyen felejtett étel. Összeszáradt, mint egy saru, amelyet nem von senki a lábára, legfeljebb a tavaszi kutyák hajigálják ide-oda a szemétdombok környékén (Sz. M. 172). A legöregebb betyárt Panganétnak hívták. Embervér száradt még a lába körme alatt is. Cudar vénember volt, mint a téli förgeteg (V. N. 234). Nem csodálom, hogy megijednek tőlünk az emberek ... Úgy megyünk itt párosan, mint azok a bőrnadrágos, csizmás rosszképű vándorlók, akik az állatokat, lovakat. és disznókat szokták nemüktől megfosztani, csak éppen a drótkarikás táska hiányzik az oldalunkról... (Sz. M. 187). A püspök karcsú, halovány,finom öregember volt, mint egy művészi iniciálé betű valamely ritka misemondó könyvben (Sz. M. 187). Gömbölyű volt, mint a földgolyó... (Ő. U. 193).

b) A test részei közül az arc és vele kapcsolatban a szem, haj, fül, orr, nyak jelenik meg legtöbbször a hasonlatokban. A kéz, a derék, a váll, a láb és boka aránylag ritkán szerepel.

Szabályos volt az arca, mint egy törvénykönyv (B. U. 157). Az arca olyan hűvös volt, mint egy kovászos uborka... (Sz. M. 200). Leonóra arca, mely rendszerint dúlt, bánatos szokott lenni a belső izgalmaktól, lassan felderült, mint a nap, amely alkonyattal kijön a látóhatáron függő farkas-szőrű fellegek közül (H. B. 138). ...arca, homloka, régi szenvedélyes szeme hűvös és friss, mint a vén híd cölöpei alatt vágott lék a hegyi patakon, ahova alkonyattal vízmerítés céljából járnak az asszonyok (A. Sz. 30). Vonásai határozottak, mint akár az egyházatyáké (V. H. 238). A vonásai, az arckifejezése várakozó volt, mint a vasúti állomásokon a nőké... (N. 127). Mondjak valamit a szeméről, amely úgy áll a látóhatáromon, mint a hold a lunátikus előtt? (H. B. 145). Gyere, gyere, te jó, te szép, te hatalmas, akinek olyan szeme van, mint a Szentháromságnak... (V. N. 320). A nyugalmas életmódban meghízott, megtermetesedett, és a szeme kidülledt, mint a gazdag falusi bíráké (Sz. I. 48). ...a nótára kiültek szemei, mint öreg hölgyek az ablakba (N. 104). Ah, senki sem hinné el, hogy valaha megvénülnek a fekete hajú, fehér bőrű asszonyok, akiknek olyan a szempillájuk, mint a függöny, amely mögött az álmok laknak (B. 93). A szeme olyan volt, mint egy emlékkönyv... (U. G. 10).

A hajak alá rejtett fül pedig úgy rejtőzködik, mint a fürj fészke a búzában, de azért várja már az aratókat (H. B. 125). A szája ópiumfüst édességű és a kis füle ideges, mint a telivéré (B. Á. 197). Szindbád megfigyeléseit éppen tovább akarta folytatni a fülön, (amely olyan kerek volt, mint a búgó csiga, amely azokat a másvilági hangokat is hallja... (Sz. M. 309).

A hajdíszek megbomlottak és a kiszabadult hajszálak, mint a hosszú fűszálak a szélben, röpködtek tánc közben (Sz. I. 44). ...a lovag...megsimogatta Gyöngyvirág haját, amely fodros volt, mint a holdsugár a vízen (B. 102). ...Szindbád haja a földön való vonszolás következtében felberzenkedett, mint a gácsér tolla (Sz. M. 229). A füle mellett egy hajszál, mint egy hosszú vadfű lengett (A. Sz. 33). ...hosszú ez a haj, mint a lajtorja, amelyen Jákob az égbe ment (V. H. 191).

Száraz volt a nyaka, mint egy angolparipáé (B. Á. 247). [A nyak] olyan kíváncsian nyúlott ki a fekete ruhácskából mint egy kis madár nyaka... V. N. 189).

...a vállak meggörbedtek, mint sorscsapás alatt a táj ; hideg arcokon a szerencse hunyorolása guggolt, mint az égett emberke a kunyhója előtt (N. 55).

...egyenes orrán ... némi kékes-vöröses nyomot hagytak az elmúlt ötven esztendő új- és óborai, mint régi pincetokon a pókhálók... (H. B. 9). Az orrcimpája mozgékony volt, mint valami remegő kanca-csikóé, amely még nem ismerkedett meg lovasával (Sz. M. 320).

c) Az embereket Krúdy éppúgy jellemezte színeiken keresztül, mint a táj- és környezetrészleteket. Főleg a szem, arc és a haj színét emeli ki, de a teljes szemelyiség is előfordul néha színhatáson keresztül.

A leányka olyan piros volt, mint az újszülött (Sz. M. 293). Janka barna volt, mint egy falusi imakönyv, és olyan illata volt, mint a mezőn szárított fehérneműnek, amely felszedi a zsályák, füvek lehelletét (V. N. 216). ...csak azokat a férfiakat szereti, akik olyan barnák, mint a lacipecsenye... (Sz. M. 290). ...olyan szőke volt, mint az újhold... (V. N. 410).

Piros és andalgó volt az arca, mint egy Rákóczi-korabeli nóta üteme (Ő. U. 148). ...igénytelen, finom, boldogtalan arcocskája úgy ragyogott ki, mint a karácsony napja a kalendáriumból (H. B. 153). Olyan pirosra gyulladt az arca, mint a szelet jelentő felhő... (V. N. 238). Leonóra arca...lasssan felderült mint a nap, amely alkonyattal kijön a látóhatáron függő farkas-szőrű fellegek közül (H. B. 138). A fiatal szolgálólányok arculatai úgy nekipirosodtak, mint a cseresznyebefőtt (Sz. M. 288). H. lord sápadt, viszontagságoktól megjelölt arcán piros fény lobbant át, mint a bengáli gyufa füstje, hogy utána még sötétebb legyen a tájon (Ő. U. 117).

Don Kihoténak felcsillant a szeme, mint az óbor a sötét pohárban (B. 93). A szeme... a mellette elrobogó színésznők láttára olyan hirtelen villant föl, mint a villamoslámpa (V. P. 32). ...a szeme olyan veres lett, mint a házinyúlé (V. N. 538). A szeme sugárzott, mint a télies nap a fenyők zuzmaráján... (V. N. 178). ...szeme úgy villogott, mint egy nőstényfarkasé (B. Á. 190). ...szeme úgy sugárzott, mint a magnézium... (B. Á. 215). ...a szeme olyant villant néha, mint a kóborlók tüzénél éjszaka a kés... (N. 130). Felnyitotta a szemét, amely olyan fekete volt, mint a pusztai éjszaka (Ő. U. 109). A tisztnek villant a szeme, mint a kés a verekedők kezében (N. 91).

...haja már szürke volt, mint a zajló Duna felett csapongó jégsirály szárnya (V. N. 184). ...a füle mellett dudorodó hajcsomó észrevehetőleg szürkült, mint az ezüst hold játszik a faleveleken át (B. 84). ...felfelé fésült haja, bár még elég tömöttnek látszott feketén és fehéren tarkállott, mint egy erdő, ahol tél is, tavasz is van (B. U. 157). ...ősz szakálluk oly „igazmondóan” fehérlett elbeszéléseik közben, mint Arany János versében a Vén Márkus galambősz feje (N. N. 101). ...úgy világított a háromlábas asztal felett Gyöngyvirág haja, mint a lopott kincs. (B. 20). Gráciásznak a haja, olyan fehér volt, mint a templomatyáké (Ő. U. 64). ...ez, szőke volt, mint egy moszkvai szentkép... (A. Sz. 19). A halántéka fehér volt, mint decemberben a hegyoldal... (A. Sz. 30).

d) Mint már említettük, figyelme az arc és részei felé irányul. A test többi része alig szerepel a hasonlatokban.

Finom, puha és erőteljes férfikéz volt, mint az utazó hamiskártyásoké (B. Á. 144). Válla oly gyengéd volt, mint az első hó a ribizkebokron (Ő. U. 112). ...a vállak meggörbedtek, mint sorscsapás alatt a táj... (N. 55). A dereka hánykódott, mint a hab a tengeren (Ő. U. 142). A karcsú derék még oly könnyedén himbálódzik, mint a légtornásznőké, de már szeretne néha gyepes halomra dőlni (H. B. 125). Olyan piros volt a barna nő melle és válla, mint az ecetfa dércsípte virága (Ő. U. 192). ...néma hasacskája is van már, mint valami fiatal kanonoknak Vácott (V. H. 144).

...lábszárai, mint szélben lengő fehér virágok szárai (B. Á. 177). Antónia bokája oly enyhén domborodott, mint a megadó szerelem (N. K. 3286. ...akkora tyúkszeme volt Dezsőnek, mint az orosz cár Orloff-gyémántja (B. U. 58). Josephinenek olyan lábtartása volt, mint egy lovastisztnek (V. H. 199).

e) Szereplőit néha szag-, illathasonlatokkal jellemzi.

Különös, jó illata volt ennek a fiatal nőnek. Mint a téli almának a kamra polcán, (N. N. 41). ...olyan dohos szaga volt, mint valami régi, törvényszéki irattárnak [ti. egy úriembernek] (R. K. 27). A szívemből csak az ő illata áramlott felém, mint a betűzött virágszáré, amelynek kelyhéből lassan szálldos a csodálatos lélekzet (B. Á. 217). Olyan illata volt, mint a fahéjnak. Legfinomabb török dohányhoz hasonlatos hajzat volt a nyakán (B. 62). ...lehellete oly hideg mint a kályhából síró őszi szél (B. 43). ...érezte az ágyból felszálló asszonyszagot és lágy lélekzése a hölgynek, mint tearózsakoszorú helyezkedett Rezeda úr fejére (V. P. 147). Hajának üde illata olyan volt, mint a fehérnemű között őrzött sarjúé (V. N. 189).

f) A ruházati tárgyak közül a kabát, nadrág, kesztyű, a (prém)fodor, a kalap, a frakk, a berendezési és használati tárgyak közül az ágy és a szőnyeg szerepel gyakran.

Zöld vadászkabátot és macskanadrágot viselt, mint egy fővárosba huppant vidéki „gentry” (N. 47). A kesztyűn a fekete varrások úgy sötétlettek, mint az elmúlt bánatos napok emlékei... (H. B. 86). ...olyan forma volt, mint egy útlevél [a kalap] (B. U. 13). És a létra termetű Dreher Antal úr, akinek cilinderkalapja úgy kimagaslik a gyepen az urak kalapja közül, mint sörgyárának kéményei, mikor Ausztria területére ér a vonat... (K. H. 15). Most bizonyára odaát imbolyog a túlsó oldalon, derékban rövidre szabott frakkban, mint egy vándorcirkusz istállómestere... (B. Á. 201). Egy fehér szoknyafodor, mint Hamlet apjának fején a lámpás, bolyongva ment az erdőn (B. Á. 176).

...a szőnyegek szürkén nyíltak el, mint a sivatag, amelyen éppen az imént vitték át teveháton a földkerékség legszebb nőjét (N. K. 340). S a keskeny magas hátú ágyak, amelyek az ablakok felé feküdtek, olyan lezártaknak látszottak, mint szekrények, amelyekben a ház kincseit, az álmokat őrizgetik (N. N. 72).

Az ételek közül csak kevéssel találkozunk a hasonlatokban.

...mellé piros bort ivott, amely oly áttetsző volt a reggeli napsugárban, mint valamely kellemes emlék egy nőről, aki sohasem csalt (Sz. M. 315). Most két hatalmas, csontos marhahús vonult fel, mint két levágott rabszolgafej, amelyet a vezér elé tesznek (V. H. 189). ...jöttek a hurkák, mint a hosszú, boldog élet küldöncei... (U. G. 112). ...a bor erős, mint a hű szövetség... (V. H. 221).

3. A belső, lelki tulajdonságok számaránya sokkal kisebb, mint a külső tulajdonságoké. A külső az impresszionista szemlélő számára megkapóbb, érdekesebb, mint a láthatatlan belső. A tulajdonságok, melyeket a hasonlatok megelevenítenek, minden bonyolultságot vagy összetettséget nélkülöznek. Krúdy csak a legelemibb, legalapvetőbb tulajdonságokat mutatja be. Először az előnyös tulajdonságok példáit soroljuk fel.

a) A nő olyan egyszerűnek látszott, mint azok a nagyon előkelő régi hölgyek, akik megszokták, hogy gyermekkoruk óta vadászó sólymot tartsanak a kezükön (Sz. M. 305). ...mindig olyan nyugodt volt, mint egy kakukos óra (B. 121). Már bölcs vagyok mint egy hindu pap (B. 98). Olyan áldott Leonóra, mint a házikenyér (H. B. 51).

...ahol a nők oly megtisztultan élnek, mint emlékbe adott virágaik a biblia lapjai között (N. N. 102). Oly illedelmes és hallgatag volt, mint egy jó kis szellem, aki mindenképpen a háziak kedvében akar járni (N. N. 31). Barna, mint a fiatal Szűz Mária és szelíd, mint egy eltévedt galamb, amely idegenbe került, s mindenképpen kedvében akar járni az embereknek (N. N. 34). ...tiszta és hűvös [volt], mint télen a hegyi folyók a vízmerítő léknél (A. Sz. 19). Eduárd boldog volt, mint gyónás után szoktak boldogok lenni a fiatalemberek (V. H. 200). A nők az életem ösvényén olyan áldottak voltak, mint őszkor a gyümölcsfák (Ő. U. 195). ...nyugodtnak éreztem magam, mint a pipás török a Váci utcában (H. B. 52).

Az előnytelen tulajdonságokat tartalmazó hasonlatok példái

b) ...bár fukar volt, mint egy vidra, tizenkét gyertyát gyújtott meg ódon gyertyatartókban (B. 83). ...a szived poros, mint egy régi mézeskalács, amit a hajadon először kapott ajándékba (B. Á. 199). A szabad levegőn lármás és nyugtalan volt, mint egy rabságból szabadult madár (Ő. U. 185). Álmos Ákos tehát oly szomorúan élt, mint a tökkirály (N. 35). Üres és bágyadt volt a kedvem a lopás után, mint egy trombita, amelynek csak bolond kürtje van, de hangot adni rajta többet nem lehet (B. 96). ...a törvénytelen gyermekek olyan boldogtalan életet élnek, mint a madárijesztők (N. N. 76). Vén volt, mint a kulcsárné; torkos, melankolikus és indulatos, mint egy nő, aki sosem érte el célját (N. 82). ...olyan komolyan fogadta a tekinteteket, mint egy öreg katona tűri, hogy medáliáit megforgatják zubbonyán (Ö. U. 137). ...olyan jellemtelen volt, mint egy cigányszínész Szalonikiben, olyan bölcs volt, mintegy vén remete, aki, fagyökéren él az erdőben és olyan szerelmes volt, mint egy borbélylegény vagy egy költő (A. Sz. 83). ...oly ostoba vagyok, mint tavasszal a hímkutya (B. Á. 216).

4. Az embereket Krúdy cselekedeteiken keresztül is bemutatja, s ilyenkor is bőven alkalmazza hasonlatait. A cselekedetek és velük kapcsolatban a hasonlatok elsősorban a mozgásképzetek: ülés, állás, helyváltoztatás köréből valók, kisebb részük fiziológiai jellegű, és csak kevés közöttük a belső, lelki életre vonatkozó.

a) Nem lehet véletlen, hogy a mozgásképzeteket tartalmazó hasonlatok közül az ülés, állás és a fekvés szerepel a legtöbbször.

És ez az asszony oly megközelíthetetlenül ült mégis a legényszobában, mint Mária Terézia (B. Á. 196). Ujházi Ede ...mint egy nyugdíjas eunuch üldögélt a színház bejáratánál (B. 78). Stranszky most itt ült megöregedetten, mint egy régi főkönyv (B. U. 203). De ők boldogan ültek egymás mellett, mint a kék varjúk egy faágon (B. 132). A fiatal grófnők karosszékeikben mint pastell-képek üldögéltek (V. P. 121): A Bohóc kezdte, aki évek óta úgy ült az aszta1 végén, mint egy holttest (B. Á. 216). Amadé olykor hajnalig lesben ült, mint egy szegénylegény a nádasban, amíg némi zsákmányra tehetett szert, hogy üres zsebei ne kongjanak (V. N. 204). Az alszolgabíró olyanformán hajtogatta össze kinyújtott lábszárait, mint valami fotografáló masina szárait (B. U. 223). Az árokparton olyanformán feküdt egy asszony, mint a kelő kenyér, amely abrosszal van leterítve, és azt várja, hogy mikor kezd zümmögni a hajnali légy az ablakon (Sz. M. 202.). Bumbi úgy feküdt a koporsóban, mint egy kismalac (B. Á. 204), Szindbád úgy állott a heverő nők fölött, mint valamely halászgató gólya (Sz. M. 198). A borbély is jó darab ideig állott a küszöbön; mint egy fehérbőrűvé vedlett cigányprímás, aki a hegedűtok helyett egy sokkal kisebb viaszkos vásznas csomagot tartott a hóna alatt (B. U. 76). Rezeda úr helyén maradt, mint egy sétapálca, amelyre a kalapot akasztották (R. K. 232). Ifjan, naivan, áhitatosan állong maga felettem, mint Szent György lovag a pócsi templom oltárképen, amikor az álom ideje elérkezik (N. N. 91). Állongott, mint a régi költők verseiben, a régi írók regényeiben, amikor az érzelmes nők a holdas éjtől tanácsot, életprogramot kérnek (N. N. 81). ...boldogtalanul, bocsánatkérőleg állott egy darabig, mint egy sorsüldözött költő, aki múzsájától kénytelen megválni... ( V. N. 302). Ilics Iván szomorúan, lehorgasztott fejjel, mint egy beteg madár ült az asztal végén (V. P. 84). Maszkerádi kisasszony szétterpesztett lábakkal állott az ablaknál, mint egy trikósszínésznő (N. 87). A férfiak, akik az asszony életében nagy számmal előfordultak, mint panoráma viaszfigurái álldogáltak a szoba sarkában (N. 35). ...olyanformán gubbasztott a végtelen asztal mellett, mint egy telelő sün (Sz. I. 49). ...oly türelmesen ült a házmesternék között, mint egy csődbejutott szatócs (Ő. U. 130).

b) Rokon az előbbi csoporttal a következő. Krúdy ebben az egyhelyben mozgást eleveníti meg hasonlatok révén.

Krónprinc kisasszony ezután gyorsan R. K. mellére térdepelt, mint a jókedvű bakfisok birkóznak a zárda hálótermében, amíg a néne a péktől átveszi a Stefánia kiflit (Ő. U. 141) (a bunda) úgy simult a hálóingéhez mint egy hízelkedő macska (N. 8). ...a leány úgy simult oldalához, mint a folyondár (Ő. U. 125). A hátamhoz simult, mint egy meleg puha kendő (N. N. 49). ...összegörnyedt, mint az engedelmes halott (B. Á. 218). De már megmerevedtek, mint a temető fejfái (B. Á. 138). ...úgy simultam hozzá, mint repkény a fához (V. N. 316). ...hátradőlt, mint Zrínyi Miklós a fodrászbolt cégtábláján (B. Á. 163). ...oly jóságosan hajol feléje, mint a kupecekhez a vásáron (B. Á. 158). Vilma kisasszony ekkor az ég és a föld között lebegett, mint egy szárnyas csillag B. U. 200). Felemelkedett, mint egy kísértet... (Ő. U. 148).

c) A helyváltoztatással kapcsolatos igék és következésképpen az ilyen jellegű hasonlatok közül alig van olyan, mely a sietős mozgásra utalna. A jövés, menés, mendegélés, lépés, járás, megjelenés, ballagás, bandukolás, közeledés igéi fordulnak csak elő többnyire.

Tini összeszíjazott iskolakönyvekkel, rajzalbummal, rajztáblával jött, mint egy kis teve, amely az iskola sivatagában hajózik (R. K. 153). Ők úgy jönnek a világra, mint a szentföld lovagjai, akiknek Krisztus kell meghódítani (B. 72). Egy nő jár velem gondolataimban, mint a falusi szánkót kíséri a csengő (H. B. 142). ...másnap pontosan ott volt a találkozón, mint egy újságregénybeli ember, akinek nincs más dolga, mint az olvasók érdeklődését kiszolgálni (R. K. 53). Tehát mentek a girbe-gurba budai utcákon hegynek föl, völgynek le, a szürkék olyan hűségesen trappoltak, mint a megbízható régi hivatalnokok végzik munkájukat (V. P. 180). Oly halkan ment lefelé, mint a koporsó a sírgödörbe (N. 5). A jó asszony elment, mint egy lomha árnyék (A. Sz. 59). Kérdezte olyan halkan közeledve, mint a galamb kering az udvar fölött, mielőtt leszállna (N. N. 53). Alvinczi lusta léptekkel közeledett, mint a leopárd (Ő. U. 109). ...oly kimért léptekkel érkezett a szigetcsúcsra, mint valamely őrszem, aki kötelességét teljesíti (B. U. 8). Olyan hosszú léptekkel mérte az avart, mint azok az ügynök kisasszonyok, akik újabb időben Budapest irodáit, kereskedőit látogatják aktatáskával a hónuk alatt ...(V. N. 307). Aztán egyenes irányt vettek a léptek, mint a sírig tartó szerelem (B. Á. 194). Harmadnap egyedül jelent meg a búskomor úriember a Svábhegyen, mint egy szentimentális regényhős (B. 85). Cézárina ködmönben és istállólámpással lépett ki a házból, mint valami átkozott káromkodás (Sz. M. 231). Szomjas Guszti úr téli alkonyatkor rövid sétát tett a Hét Bagoly udvarán, mint egy vidéki földesuraság, aki háztáját nézné körül, mielőtt besötétednék (H. B. 21). Az élet tragikus mélységei...oly messzire jártak tőlem, mint kéjhajóktól a fekete-tengeri gőzös, amelyen gályarabok üvöltöttek... (N. 89). Hempergő kedvvel, dalra szorongatott torokkal, a messziségbe hangzó füttyre csucsorított szájjal utazott a cigányokkal; mint egy örökös vőlegény (N. 95). Elbújt odvába, mint egy szerencsétlenül járt hörcsög (N. 146). Ah, végre eltűnt alakja a sarkon, mintha egy kedves álom lassan elszáll a reggeli madarak lármájára (A. U. 19). ...elhajtott a...dűlőúton, mint egy tragikus koncert végső melódiája (N. 148). A cigányok hegedűkkel hazafelé bandukoltak a szűk Holló utcán, mint a dologtalan kísértetek (N. N. 19). Amíg a Belváros kanyargós, alkonyos-gyászos utcácskáin Józsiás úr kíséretében és Szomjas úr karjára beteg módjára támaszkodva, ballagott – mint akit utcai szerencsétlenségből hazavezetnek a jó emberek – a következőkben mondta el gyászos történetét (H. B. 33). A kisasszony korántsem úgy szállt le a szekérről, mint a kövér csizmadiánék szoktak, akiknek a kocsiról való leszállásukhoz összegyülekeznek a haszontalan férfiak (Sz. M. 245).

d) A sebesebb helyváltoztatásra kevesebb példánk van.

A berepülő hölgy elé sietett zsírosan, templomatyásan, mint egy falusi nagybácsi... (N. 64). Máskor elrohant a válluk felett, mint a hóförgeteg menyasszonya (B. Á. 137). [Szindbád] úgy repült ki az ablakon, mint a vén vadlúd, amikor piros lábú társát a magasból megpillantja (Sz. M. 316). Antónia, mint egy meleg álom ütközött a leselkedő Rezeda úr karjaiba (N. K. 232). ...az álom kirepült az ablakon, mint egy madár (N. 38). Irma a városligeti tavon korcsolyázott, mint egy fátyolkép (Ő. U. 97). A részeg cigányok a sötétségben hancúroztak, mint a pribékek (N. 115). ...Zsófia a levegőbe ugrott, mint egy kis hal a napsugár után... (H. B. 224). A nők valcert táncoltak. Unottan forogtak, mint a körhinta falovai (B. Á. 144). Lengett, mint szerencsés kártyás kezében a kartonra festett figura. (V. N. 207).

e) A helyváltoztatás, mozgás igéivel szemben viszonylag kis számú az a csoport, melyben a szándékolt, tárgyas cselekvést tartalmazó igék találhatók, és azok többsége is a kézmozgással kapcsolatos, tehát szedésre, emelésre, dobásra, (meg)rakásra, nyújtásra vonatkozik.

...az a titkos megbízatásuk, hogy mindenféle rejtélyt összeszedjenek, mint erdőn a targalyat (H. B. 186). Ez után a művelet után új helyére tette az asztalon a sótartót, a paprikatartót, fogpiszkálótartót, mint valamely kis bálványokat, amelyeknek megengedtetik részt venni a közelgő ceremóniában (V. N. 528). ...a sok csavargással minden nap könnyedén dobják a tűzbe a szívüket, mint a vándorcigányok a tengelyszöget (N. N. 90). Terka egy talyigára emelte a holt embert, mint egy szalmazsákot (Sz. M. 229). ...a vállára, a keblére ülteti a kicsit, mint egy pillangót... (B. 68). Hatalmas, utazó-táska nagyságú szivartárcáját különböző dobozokból való szivarokkal rakta meg, olyan gondossággal, mint a gyógyszerész készíti csodaszerét (V: P. 58).Megérkezett az ifjú Molnár Ferenc társaságával, amelyet úgy húzott maga után, mint egy sziporkázó szellemmozdony a vasúti kocsikat (R. K. 58). ...olyan tisztelettel nyújtotta át [az étlapot] a szalvétája mögül pislogó vendégnek, mint egy pápai bullát (V. N. 527). ...át is nyújtott a legénynek [egy szivart], mint valami érdemrendet (V. N. 521). A vendég a fogpiszkálót, mint egy dárdát szegezte most a kis pincér felé, és rekedten így szólt (V. N. 537). ...a kosárból mindenféle elemózsiát szedett elő, mint a vasúti állomásokon, nagyvásárokon szoktak a falusiak mikor megéheznek (N. N. 63). ...úgy szedegettük össze Szerafintól maradt emlékeinket, mint zivataros éjszakán az országúton elhullajtott aranyainkat (B. Á. 216). ...nem volt szabad hozzájuk nyúlni, mint egy gyermekágyas asszonyhoz, bármiként csalogat (N. N. 37). A vidéki albumból való gavallér megölelte Rezeda urat, mint a pénzeslevélhordót... (Ő. U. 136). ...leeresztette két karját, mint sebesült madár a szárnyait (N. 134). ...a hátsó zsebéből revolvert vont elő, mint egy sonkacsontot (N. 53). Rózsa néni találomra nyúlt a levelesládába, mint a tojásoskosárba (V. H. 237). Egyelőre Zöld úr pergette a rulettmasinát olyan szakértelemmel, mint egy kivénült montecarlói hivatalnok (N. 51). ...kezét, mint egy virágot Álmos úrnak nyújtotta (N. 131). Szokatlan izomzatú karjaival, mint egy folyondár, átölelte R. Kázmér nyakát... (Ő. U. 141). Úgy ölelte meg a párnát, mint egy szerető izmos nyakát (N. 33). Gyöngyvirág az ujjával simogatta a gyermek arcát, mint a virágot (B. 67). A kezével Don Kihote karjaiba kapaszkodott, mint a gyermeki engedelmesség (B. 112). Felkúszott az ablakig, kétszer felejthetetlenül szájon csókolta, majd a lábát kérte, amellyel eljátszadozott, mint a szentségtartóval a templomrabló, mielőtt végleg elrabolná (V. N. 217).

f) Csekély azoknak a tárgyas és tárgyatlan igéknek a száma, melyek nem kézmozdulattal kapcsolatos cselekvéseket tartalmaznak.

...én titokban pakolni kezdtem, mint egy vándorszínész (Ő. U. 152). Don Kihote beleegyezőleg bólintott, mint egy vén muzsikus, akinek azt mondják hogy elég volt a zenélésből (B. 98). Erdélyi úr leszegte a fejét, mint az öreg farkas, amikor döntő rohamra indul (H. B. 111). ...egész úton úgy rázogatta a lábát, mint az őszi szél nem hagyja békében a faleveleket (Sz. M. 323). ...sokszor megcsókolta az Irma ajkát mint az örökkévalóságot (Ő. U. 97). Asszonyfái és Leiningen estélig őrizték ezredesük holttestét, mint Krisztust nagypénteken (N. 28). Szinte felkölteni kellett őket lépéseinkkel, mint a vámszedőket, midőn leeresztették a sorompót (N. N. 40). Elza boldogan és büszkén vezette a csapatot a Nagymező utcán, mint faluhelyen a búcsúvezér az ájtatosokat (B. 58). A táncosnők, mint üzekedő gidák, lengő léptekkel vitték öreg barátjukat a hegyi úton (B. Á. 173). ...a betyárok oly tisztelettel kísérik, mint a háromkirályok a csillagot (B. Á. 140). Úgy vették körül az edényeiket, főzőszerszámaikat, mint a bábák az újszülöttet (U. G: 33). ...kivégezték a lelkemet, mint egy csirkét (B. 95). Mit cselekednek saját akaratukból és mit a végzet szándékából, mint a kocsi, amely lejtős úton elindul és beleszalad a cukrászda kirakatablakába (A. Sz. 6). A XII-es számnál azonban kakuk ugrott ki a kis ajtón és tempósan billegett, szalutált a hölgyeknek, mint valamely kis állomásfőnök a végtelen élet apró stációján (V. P. 27). ...gyöngéd simogatás éri az arcát, mint egy másvilágról küldött csók (A. Sz. 51).

5. A fiziológiai jellegű hasonlatok közé számítjuk A) a nézés, a látás, megfigyelés; B) a beszéd körébe tartozó képeket. Egyéb vonatkozásban mindössze néhány hasonlat fog előfordulni (főleg a mosoly, az evés és az alvás köréből).

A nézést persze nemcsak a néz igével, több módon is ki lehet fejezni.

a) Néz: Még az evőeszközöket nézegette darab ideig oly figyelemmel, mint a mérnökök műszereiket és könnyed mozdulatokkal vette kezébe a kanalat, mint egy legyezőt (B. U. 58). ...kerek gyermekszemeivel pedig olyan világosan, fénylően nézett rám, mint a víz néz a napsütésbe (N. N. 97). Olyan fájdalmasan nézett körül a tájon, mint egy száműzött hazája határán (B. 86). Olyan komolyan és mélységesen nézett rám, mint a tenger a holdba (B. Á. 220). Merengve nézett, mint egy szívbeteg költő (B. Á. 206). ...figyelmesen megvetőleg, hosszadalmasan nézte, mint az öreg koldusasszony az előtte elrobogó fogatot, amelyben valamely régi férfiismerőse ül (Sz. M. 173). A fogadósné olyan elképedve nézett Szindbádra, mint az árván maradt rózsakaró (Sz. M. 323). ...darab idő óta az asztal alatt hosszant elnyújtott lábszárait nézegette, mint ez a vidéki urak szokása, akik néha órák hosszáig szemlélik kinyújtóztatott lábaikat és végiggondolnak az élettörténetükön... (B. U. 78). ...oly ravaszkodva nézett az asszonyságra, mint a fogságba került borz (N. K. 242). A tükörből egyenesen, mint a kés, Rezedára nézett, aki lovagként állott Fruzsina mellett (R. K. 147). Kerekre nyitott szemekkel nézte a lányt, mint a női szentképeket nézegetik elhagyott kolostorokban világtól elvonult szerzetesek (N. K. 342). Olyan kemény a nézése, mint a tűzkő (B. 69). Fanyar elégedettséggel nézek könyvtárnyi könyveimre, mint az árvaházi igazgató növendékeire (A. Sz. 5).

Végigmér: Pusztán mesterségből, mint a kupecek a bérkocsis lovát, tetőtől talpig végigmérte Gyöngyvirágot (B. 50). A vendég tetőtől talpig végigmustrálta Magányost, mmt egy tulkot (B. Á. 195).

Lát: ...annyi férfiút láttam magam előtt, mint egy sorozó-orvos (B. Á. 288). ...ahonnan olyan messzeségbe lehetett látni a tájon, mint a nagyságos élet (B. Á. 201).

Tekint: Zavartan tekintgettek a szemek, mint áradáskor a folyó... (B. Á. 180). ...oly felhevültséggel tekintgetett a szép nőkre, mint egy vidéki bálrendező (H. B. 118). Klára végre is elővette ábrándos tekintetét, amely olyan volt, mint a kora tavaszi alkonyat erdős, dombos vidéken, ahol még a lapályon elnyúló réteken gyöngéd köd úszik... (V. P. 50).

Szem igei szerkezetben : Kancsalított a két szeme, mint két egymásnak vágódó szekerce (B. Á. 134). ...míg a másik ikertestvér (a jobbfelőli) olyan betyáros tűzzel kancsalított, mint egy mindenkinek nótázó csárdásleány... (Sz. M. 321). Fruzsina alázatos szemét Rezedára vetette mint egy nászúton levő fiatalasszony urára és parancsolójára... (R. K. 117). Szilveszter gyönyörködve függesztette a szemét a szép Louisera, mint egy öreg nagybácsi nézi a hugát (V. P. 82). Úgy tapadt a szemük sugara a vállukhoz, hátamhoz, mint a napsütés (N. N. 100).

b) A szólás, beszéd igéi nagy számban fordulnak elő: bizonyos változatosság észlelhettő magukban az igékben is, a hasonlatokban még több. Az igéken kívül névszói szerkezetek is szerepelnek.

Mond: Mint egy sírbaszálló, mondta el a legapróbb részletekig bujdosi élményeit (N. 78). ...mondá most olyan mély hangon, mint valamely nagybőgő, amelynek húrjai a viszontagságok folytán megereszkedtek (B. U. 17 ). ...mondta Horváth kisasszony bánatos szigorral, amint az édesanyját elvesztet pajkos gyerekeket kezelik (V. P. 156). A cigányleány, mint egy regényhősnő tízedszer mondta el az eset részleteit (B. Á. 153).

Beszél: Don Kihote olyan meggyőzően beszélte el mondanivalóját, mint egy negyvennyolcas követ (B. 96). Mióta őt megismertem, mindig a szívemről beszélek, mint egy megtébolyodott komédiás (B. Á. 218). ...olyan ellágyulással beszélt, mint egy félbemaradt regényhős (N. 58).

Kiált: ...a hajósok oly egyhangúan kiáltoztak, mint Ali-baba meséjében az öszvérhajcsárok (A. Sz. 24).

Dörmög, duruzsol: Rezeda úr alattomosan dörmögött, mint egy ócska dohányszita bőrén az ottfelejtett dohány zörög (Ő. U. 134). ...Flikné egyhangúlag duruzsol a barátnőivel, mint a malom kelepel nagy messziségben (B. 42).

Sír, nyög: Csendesen, kitartóan sírt, mint a hóesés hulldogált a homályba borult városka felett (V. N. 394). Aztán egypár sírósat nyögött, mint a madár füttynt az erdőn... (N. N. 26).

Fütyül: Fütyörészni kezdett, mint a péklegény, amikor fázik hajnalban az utcán és sántikálva megy kosarával (Ő. U. 142).

Felel: ...felelt Rezeda olyan érzelmesen, mint a szentsír katonája föltámadás éjszakáján (V. P. 42).

Átkozódik: Keservesen átkozódnak, mint a fák száraz gallyai a viharban (N. N. 76).

Nevet: – Emez pedig megette – nevetett közbe Antónia, mint a csengettyű (N. K. 341).

Szól, szájal: ...a költő oly hévvel szólott hozzá, mint egy népszónok (H. B. 111). ...magának csak a szája jár, mint azoknak a csavargóknak, akik vacsora fejében mindenféle hazugságokat mesélnek... (N. N. 86).

c) A beszéd mellett gyakori a hangképzet megjelenítése és hasonlatba ágyazása is. Vizsgáljuk meg először az emberi hangokat.

...a hangok ellenségesek, kopogók, mint a koporsó felett a gyászbeszéd (H. B. 166). ...a kántoroknak reszket a hangjuk a temetésen, mint a fagyos káposzta (B. Á. 236). Zümmögő hangja úgy hangzott, mint a dajkamese (B. Á. 206). ...kezdte Krónprinc Irma olyan meleg hangon, mint a fecskefészek (Ő. U. 96). ...szólalt meg Aldzsi olyan kongó hangon, mint egy öreg veszprémi kanonok az oltár előtt (Ő. U. 37). Hangok suhogtak be a szájamba, fülembe, mint édesded vizek, amelyektől örök életet nyerünk (N. N. 121). Hangja édesded, andalgó, ringató, mint egy trubaduré (N. N. 12). Hangja kellemes, mint egy kis harangé az erdőn (Sz. I. 83). Egyik hang konokul fűrészel, mint kecskebakon a favágó fűrésze (V. N. 419). Oly szelíden zengett a hangom, mint egy színészé, míg rosszban törtem a fejem, mint egy gorilla (B. Á. 204). A verkli hangja befagyott, mint Münchhausen kürtje; a nedves hó ropog a sétautakon, mint a temetőben (H. B. 130). Akinek a kedvéért recsegőssé válik a hangunk, mint a csizmánk sarka alatt az első jég (Sz. M. 271). ...hallotta hangját, amely most olyan frissen pattogott, mint mikor a kacsák szórják le tollazatukról a vizet (Sz. M. 251). ...sehol sem láttam világosságot a házban, mint itt – mondotta a küszöbön a nő és a hangja olyan barátságos volt, mint a vidéki vendéglátás (B. Á. 194). Megszakítás nélkül hangzott, mint a vadállat bőgése párja után, mint a rossz kutya vonítása a holdvilág felé, mint valamely állandó bűvölés (V. N. 448). A zörgetésre odabévülről asszonysikoltás felelt. Riadt, álomtalan, ijedős sikoly, mint amikor az asszonyok varangyra lépnek (B. Á. 245). ...úgy hangzik a reggeli férfiköhögés, mint a megnyugtató élet (B. Á. 196). A lány foga úgy csattant, mint, a revolverszerkezet (V. N. 228). ...olyan hangja volt, mint a riadódobnak (Ő. U. 140). A fuvolahang máris próbálkozik a lelkedben, mint a fiatal rigónak a hangja (B. 105). ...a szája oly udvariasan és finomkodva ejtette ki a kötelező szavakat, mint az abbék szólnak a szentéletű, idős lorettekhez, kik ékszereiket a kolostornak óhajtják adományozni (V. N. 178). ...gyengéd szavai éppen oly bőséggel rajzanak, mint a novemberi fellegek fehér méhecskéi (H. B. 6). ...a férfi belsejében zsongtak, mint a habok, a drágalátos szavak (R. K. 86). Csókolt izgatott, húsos nyelvével, amelyről most eltűntek a mindennapi szavak, mint elröppen a verébcsapat (H. B. 203-204). ...jönnek a szavak keletről, nyugatról, dajkamesékből, álmokból, mint egy színes karaván... (N. 129).

d) A zörejekre az alábbi példákat találtuk

A kocsis oly közömbösen tülköl, mint a másvilági Charon (B. 54). Az ódon templom felől csörögve jött a sárga kocsi, mint az örökké változó élet (B. 53). A sarki fűszeres ajtóján csörgött néha a csengő, mint a messze kalandozó élet (N. N. 18). Szindbád csöndesen meghúzta a csengetyű fogóját, és valahol gyorsan pattogva, mint csöndes tó vizén a tavaszi zápor, szólalt meg egy kis csengő (Sz. I. 30). Valahol csapódott egy ajtó, mint egy káromkodás (N. 6). ...a töltés füle mellett zúgott el, mint a halál gyorsvonata (N. 69.). A messzeségben a fekete tornyok harangjai úgy viaskodtak egymással a magasságban, mintha fehér sólymok harcolnának a ragyogó, felhőzetlen égboltozat alatt (A. Sz. 88). A nagybőgő recsegett, mint egy táncban kifáradt vénember (N. N. 38). Máskor megzörrent valami az őszi bokrok között, mint az emlékezet, amely valahonnan idetévedt (N. N: 110). Hirtelen szoknyasuhogás hallatszik, mint az erdőn az őz ijedt futása... (B. Á. 109). Aztán női ruha suhogása hallatszott, egy kis papucs olyan formán csattant, mint egy nagy csók és meleg, sima női kéz érintkezett Szindbád kezével (Sz. I. 71).

Néha a csendre is talál hasonlatot.

A csend itt most oly nyomasztó, mint a nehéz lelkiismeret (H. B. 200).

e) A fiziológiai képzetek közül a (kárörvendő) mosoly, szédülés, alvás, elfáradás és evés szintén állhat hasonlatokban.

...szelíden, mint a téli rőzseláng mosolygott barátai tréfái felett (U. G. 8). Olyan kihívóan mosolygott, mint egy delnő öltözőszobájában, midőn saját bájaiban gyönyörködik (Ő. U. 148). Evelin bizakodva mosolygott, mintha gyermekkora csilingelne valahol a ház körül, mint a bethlehemes fiúk csengője (N. 12). R. K. úr egész idő alatt oly kárörvendő arcot vágott, mint a keresztesvitéz, aki férfiatlanította cselédségét, és szerelemlakatot tett nejére, mielőtt a szentföldre elindult volna (Ő. U. 147). ...mert úgy mosolygott mindig, mint aki tudja a hamisbankó készítésének titkát (V. N. 215). És olyan furcsán, szinte bűnbánólag mosolygott, mint valami gyermekkori csínyen (B. U. 14). ...kis mosolygás üldögél a szája szögletében, mint a pintyőke (N. N. 91). Rezeda valóban úgy ette az ebédjét, mint egy nyugdíjas (R. K. 71). ...üde cselédlány alszik, mint a szakajtóban a téli alma (N. N. 38). ...a nők elfáradtak, mint megszedett szőlők (U. G. 50) ...és az ajk körül hervadó bársonyon Szindbád csókjainak nyoma látszik, mint szerelmes aratólány testének körvonala a rét virágai között, a pázsit gyüremlésein (V. N. 189). Élt a nők kegyében, mint a siket disznó a búzában (N. 35). Az alvásom olyan volt, mint magányos szélmalomban lakó kísértet nyögése (N. 116). Kár volna megbolondulni, mint a gomba, amely kidugja fejét nagy örömében a földből (N. 79). És R. K. néha már valóban szédülést érzett, mint a megöregedett kötéltáncos (Ő. U. 137).

6. Az emberi világnak viszonylag csekély részét foglalják el azok az érzelmi, értelmi képzetek, melyeket Krúdy szükségesnek tartott hasonlatba öltöztetni. Sok hasonlattal találkozunk a természet, az ember külsejére vonatkozólag (de láttuk azt, hogy az ember belső világát többnyire elhanyagolja). Majd a mozgásképzetekre vonatkozólag voltak bőségesebbek a hasonlatok. A mozgás az emberi lét külsőleg is kifejeződő aspektusa. Sok a hasonlat a fiziológia területén: a nézés, látás, hallás síkján; ezek a képzetek is a tevékenykedő embert jelenítik meg. A lelki, érzelmi és értelmi képzetek, melyek nem az emberi élet látható jelei közé tartoznak, csak kisebb mértékben kerülnek előtérbe. Krúdy művészetére árulkodó tények ezek: szenzitivitás, szenzualitás. A világot a szemen és fülön keresztül megragadó, tehát a vizuális és auditív szemlélet érvényesül nála az intellektuális felfogás rovására. Ahol pedig érzelmi, értelmi tartalmú hasonlatokat alkotott, m é g m i n d i g az érzelmi vonatkozásúak vannak többségben, és az értelmi vonatkozásúak alig jelentkeznek.

a) A vidámabb, derűsebb érzelmek közül a szeretet, szerelem; kedv, szív szárnyalása és érzései, a megnyugvás, elandalítás stb. fordulnak elő.

Boldog és boldogtalan nők, akik úgy szeretik a szép hazugságokat, mint a finom fehérneműben az ízléses monogramot, a harisnyakötőn a lepkét (B. 93). Olyan jó kedve volt, mint egy részeg nőszemélynek a siralomházban (B. Á. 137). A kedv úgy bugyborékol az ifjonti szívben, mint a menyegzőre hajtó kocsi kereke (N. N. 94). ...a kedv az asztal alá gurul, mint egy leszakadt nadrággomb (N. N. 36). Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, szomorúságod, mint a sír (N. N. 51). A szívem duruzsolva vert, mint egy boldog kályha (B. Á. 203). A szívük úgy szárnyalt Mária égi köntöse felé, mint a menekülő madarak a toronyra (N. N. 96). ...mindig csak őt (B. urat) szerette, mint a növény a termőföldjét (N. 32). ...napokig lehet egy-egy álmot érezni és folytatni, mint a mesemondásnak nincsen vége kukoricahántás idején (N. N. 89). ...ez árnyéktól oly édesdeden zsibbad a szívem, mint azoké a boldogoké, akik egy pillanat alatt halnak meg szívbetegség következtében (H. B. 143). Közönyös volt a rá való gondolat, nyugodtnak éreztem magam, mint a pipás török a Váci-utcában (H. B. 52). Szeretnél visszagondolni e városkára, ahol megnyugvásod volt egy téli napon át, mint egy hegedűnek, amelyen mindig szilaj nótákat játszanak a boszorkányok bálján... (B. Á. 205). Egy szép téli mesére amely elandalít vénségedre, mint az egyszeri embert a vendéglői óra (B. A. 205). ...Regényi úr úgy érezte magát, mint egy aranyhal, és jókedvű volt, mint egy néger (K. H. 75). A kedve éppen így peng, mint az arany, amely tegnap került ki a pénzverdéből (Sz. M. 238). Az élet pezsgett ebben a szemben, mint a szénsav a francia pezsgőben (Sz. M. 208). ...a szívük megtelt szerelemmel, mint a kőmedence a vízcseppekkel (N. 72). ...Téged azonban szeretlek, mint a vőfély az akácfa első virágát (N. 128). ...olyan megadással szeretett, mint a régi ötvös ritka drágakövét az utolsó éjszakán, miután reggelre már elviszi tőle a vevő, egy szerencsés rablólovag (Ő. U. 125). Olyan volt az életem, mint a majális (B. Á. 267).

b) A komorabb, sötétebb érzelmek közt többnyire a fájdalom, gyötrelem, megvetés, unatkozás, kellemetlen érzés fordul elő.

Fájt, mint a kés, hogy nekem boldognak kell lennem (B. Á. 219). Az arcokon végighullámzott az indulat, a fájdalom dagálya, mint tengerparton... (H. B. 164). Könnyei patakban ömlöttek, arca eltorzult a gyötrelemtől, de vagdalta a szívét, mint egy eszeveszett mészáros hűtlen kedvese húsát (B. Á. 218). Megdörzsölöm a szemem, a fájdalom, a rezignáció úgy jön ki belőlem, mint csepűrágó száján a galand (B. 118). Szindbád egy ágy szélén feküdt és az ágydeszkával való folytonos érintkezés folytán úgy érezte magát, mint egy kurtavasra vert katona (Sz. M. 249). ...olyan mohón harapnak a férfiak szívébe, mint a szendvicsbe (B. 87). ...úgy megvetette az embériséget, mint azt egy örömház tulajdonosa teheti (B. Á. 145). Lukszics, a vöröshajú portás úgy unatkozott, mint az őszi pók... (Sz. M. 23b). ...hosszant ásít az unalom, mint a ketrecben a farkas (B. 86). ...megcsaltak, mint egy vidéki parasztot a régi Kerepesi úti boltosok (A. Sz. 76).

7. Az értelmi tevékenységre vonatkozó hasonlatok száma csekély; azok is a felejtéssel és főleg a gondolatok jövés-menésével kapcsolatosak.

Pisztoly alakja elhalványodott az emlékezetekben, mint a gyenge fűzfa márciusi alkonyattal (B. Á. 231). ...úgy elfelejtettek mindent, mint egy régen hallott valcert (N: K. 337). Ilyenkor gyorsan elsuhantak a reám való gondolatai, mint alkonyati tó vizéről a megzavart vándormadarak (A. Sz. 16). ...a gondolatok, mint búcsúzó vándormadarak, mind ritkábban, mind messzebbre szállongtak körülötte... (V. N. 183). A bús gondolatok sírdogáltak benne, mint tetőjét vesztett házon a magányos szarufák (B. Á. 140). Felé küldtem a gondolatomat, mint az álom után, amely ott rezeg egypár percig a szempillák előtt az ébrenlétkor (N. N. 54). Mert a gondolatokat úgy lehet dresszírozni, mint a jó kutyákat (H. B. 166). S a nők úgy tettették magukat, mint a lucernásban ülő nyúl (N. N. 105). ...szerette kitalálni az asszonyok gondolatait, mint akár a vásáron az utolsó árakat (Sz. I. 228).

* A közlésre kerülő dolgozat egyik összevont fejezete a „Krúdy képlátása” című nagyobb tanulmánynak. A szerzőt az a cél vezette, hogy az értekező részeket erősen csökkentve a gyűjtött anyagot minél terjedelmesebben mutathassa be. A rövidítések feloldását az alábbiakban adja:

A. Sz.: Aranykézutcai szép napok. Gyűjteményes kiadás, 7. kötet.

(Magyar Nyelvőr, 1959/1. 41-58. p.)